1990 közepe, Bulgária az időpont és a helyszín.
Egy diáktárs fordítókat keres. Nem is fizet rosszul.
Aztán kiderül pár hónap múlva, ő maga a fordító, elvállal munkákat, majd azokat továbbadja az általa kialkudott díjazás 70 %-áért. Hatalmas botrány lett: az illető tehát élősködik, ő semmit se csinál, nem dolgozik, csak beszed részt más munkájából.
Én meg elmondtam: mi ezzel a gond, ez a kapitalizmus. Pedig akkor még bőven kapitalizmuspárti voltam, de megvolt a realitásérzékem.
Rám támadtak. Nem, ez nem kapitalizmus, ez mások kihasználása, a kapitalizmus egy csodálatos, humánus, erkölcsös rendszer!
S tényleg ez volt a kor általános nézete. Hogy az erkölcstelen kommunizmus eltávozott, s most jön egy igazságosabb rend. Mert a nyugat igazságos.
Én viszont akkor kapitalizmuspártiként is abban hittem: a kapitalizmus egyetlen erkölcse a hatékonyság. Lenin azt mondta, az erkölcsös, ami megfelel a Párt céljainak. A kapitalizmus pedig azt: az erkölcsös, ami hatékony. Márpedig a kapitalizmus kétségtelenül hatékonyabb a marxista tervgazdaságnál.
De hogy alkalmazható lenne a hagyományos erkölcs? Abszurd elmélet.
A diáktárs annyit tett: talált fordíttatni akaró embereket, munkát vállalt tőlük, majd talált embereket, akik ezt a munkát elvégzik helyette, ráadásul olcsóbban. Ő meg megkapta a különbözetet. Igen, valóban eltitkolta, hogy ő egy egyszemélyes fordítóiroda, egy közvetítő csupán, dehát ezen kívül bűnös-e? S ha bűnös, csakis az állammal szemben bűnös, hogy nem fizet adót, dehát a fordítók se adóztak, szóval milyen alapon sérelmeznék ezt?
Rámutattam: lehet őt tisztességtelennek tartani, de akkor koherens módon kommunistának kell lenni (abban az időben csak abban a kltpólusos rendszerben gondolkodtam, hogy kapitalizmus-kommunizmus). Ha viszont kapitalizmushívek vagyunk, akkor kötelesek vagyunk diáktársunkat tisztességesnek tartani.
