9. §.:
- A jelenvalólét mint vizsgált létező: Heidegger tisztázza, hogy az a létező, amelyet elemezni akarunk, „mi magunk vagyunk”. A Dasein tehát nem egy elvont fogalom, hanem az az emberi létező, amelyik felteszi a lét kérdését.
- „Mindenkor az enyém”: a Dasein létének alapvető jellemzője, hogy az mindenkor az enyém. Ez nem szolipszizmust jelent, hanem azt, hogy a Dasein létében önmagához, a saját lehetőségeihez viszonyul.
- Ontkus/ontológikus: ami ontikusan legközelebbi, az ontológiailag a legtávolabbi, s fordítva.
- Az egzisztencia kizárólag a jelenvalólét sajátja! Ilyenje nincs a többi létezőnek, azaz se a kéznéllévőnek (vorhanden, present-at-hand, eszközként nem szolgáló létező)., se a kézhezállónak (zuhanden, ready-to-hand, eszközként szolgáló létező).
- Az egzisztenciálék és a kategóriák megkülönböztetése – előbbi csakis az jelenvalólét sajátjai, utóbbi a többi létezőé.
- A lét kérdése mint tét: a Dasein számára a saját léte a „tét”. Ez azt jelenti, hogy a Dasein nem közömbös saját létezése iránt; megérti önmagát, és alakítja a lehetőségeit.
- Lét-a-világban: a Dasein lényege nem egy elszigetelt szubjektum, hanem a „világban-való-lét”. A Dasein mindig egy már meglévő környezetbe van „vetve”.
- Egzisztenciális analitika: A vizsgálat célja nem a Dasein pszichológiai vagy biológiai jellemzése, hanem az egzisztenciális struktúráinak (hogyan-létének) feltárása. Azaz: mi teszi lehetővé, hogy a Dasein létezőként viselkedjék?
Összegezve: a lét értelmének megértéséhez a saját, megélt, „mindenkor enyém” létezésünk struktúráit kell fenomenológiai módszerrel feltárnunk.
10. §.:
- A cél: az ontológiai prioritás: Heidegger leszögezi, hogy a Dasein egzisztenciális analitikája megelőzi az antropológiát, pszichológiát és biológiát. Ez nem jelenti e tudományok értéktelenségét, de Heidegger szerint azok ontikusan (a létezők ténybeli tulajdonságaival) foglalkoznak, míg ő a létük értelmével (ontológia).
- „Dasein” vs. „ember”: Heidegger azért nem „embert” vagy „szubjektumot” használ, mert ezeket a hagyományos metafizika már előre meghatározott „tárgyként” kezeli (pl. „racionális állat”). A Dasein ezzel szemben egy nyitott, strukturális fogalom, amely arra a létezőre utal, amelyik saját létéhez való viszonyában van.
- Különbségtétel a tudományoktól:
- antropológia/pszichológia: a hagyományos antropológia „lélekként” vagy „tudatként” vizsgálja az embert, ténybeli tulajdonságokat keresve. Heidegger szerint ez figyelmen kívül hagyja a Dasein alapszerkezetét: a világban-való-létet;
- biológia: a biológia a Daseint „életként” vagy „szervezetként” kezeli. Heidegger szerint bár az ember biológiailag él, a létének értelme nem vezethető le a puszta biológiai folyamatokból.
- Az átlagos mindennapiság: az analitika nem a kivételes, hanem a Dasein „átlagos mindennapiságából” indul ki. Ez a „pozitív jelenség” mutatja meg legjobban, hogyan létezünk a világban.
- Összegzés: a Dasein analitikája a „mielőtt” (a priori) vizsgálata annak, ami az embert emberré teszi. Míg a tudományok a Daseint objektumként (mint a világban lévő tárgyat) vizsgálják, Heidegger a Daseint mint világnyitó létezőt elemzi.
Röviden: Heidegger szerint a filozófiának előbb tisztáznia kell az „ittlét” (Dasein) egzisztenciális struktúráit, mielőtt az empirikus tudományok (antropológia, pszichológia, biológia) érdemben vizsgálhatnák az „ember” mint létező sajátosságait.
11. §.:
A „primitív” Dasein mint módszertani eszköz
Heidegger nem antropológiai vagy etnográfiai értelemben vizsgálja a „primitív népek” életét, hanem fenomenológiai módszerként használja. A cél nem a fejlődéstörténeti korrektség, hanem a létstruktúrák letisztultabb formáinak megragadása.
- Kevesebb öninterpretáció: a „primitív” létformákban a világban-benne-lét kevésbé van elfedve bonyolult, későbbi filozófiai vagy tudományos önértelmezésekkel.
- Közvetlenség: a „primitív” Dasein gyakran közvetlenebbül, az eszközökkel való cselekvő foglalatosság (kéznél-levőség) révén viszonyul a világhoz, ami segít feltárni a világ alapvető ontológiai szerkezetét.
A „természetes világfogalom” nehézségei
Heidegger megpróbálja elhatárolni a Dasein vizsgálatát a hagyományos metafizikától, amely a világot csupán „kéznélvaló” (vorhanden) tárgyak összességeként kezeli.
- A tudományos megközelítés kritikája: a pozitív tudományok (pl. antropológia, pszichológia) ontikusan, tárgyként kezelik a világot, ami elrejti annak ontológiai alapját.
- A „természetes” szemlélet hiánya: a „természetes világfogalom” kidolgozása azért nehéz, mert a tudatunkat már áthatották a korábbi elméletek (Descartes, Kant), amelyek a szubjektum-objektum megosztottságra épülnek. Heidegger ehelyett a világot mint a jelentések, a használhatóság és az elköteleződés összefüggésrendszerét kívánja bemutatni.
A hétköznapiság és a kezdetlegesség
- Leszögezi, hogy a „primitív” nem egyenlő a hétköznapival. A hétköznapiság a Dasein létének egy módja, amely magasan fejlett kultúrákban is jelen van.
- A vizsgálat célja, hogy a primitív Dasein „nyers” megnyilvánulásain keresztül láthatóvá váljon a gondoskodás mint a jelenvalólét alapszerkezete, anélkül, hogy a modern tudományosság „rávetítései” torzítanák a képet.
Összegezve: Heidegger a primitív jelenségekhez fordul, hogy lehámozza a metafizikai előítéleteket, s rátaláljon a Dasein világban-benne-létének eredendő, gyakorlatias és jelentésteli struktúrájára.
