A monarchia egy ősi intézmény. Arról szól: egy személy viseli a felelősséget egy egész közösség felett, ezt nem a néptől kapja, hanem a hagyománytól.
Modern verziójában megoszlik a hatalom a monarcha és a nép között, egyik se döntésképes a másik nélkül.
Legújabb, liberális verziójában a monarcha az udvari bohóc szerepét játssza, azaz nagyobb ünnepeken megjelenik és erősen mosolyog, hérköznapokon pedig rákos embereket, árvákat, s a kóbor kutyákat simogat, majd időnként műbotrányt rendez, hogy legyen miről beszámolniuk a bulvármédiákban: pl. a szigorú hagyományt megszegve, csütörtökön kék helyett sárga alsógatyát vesz fel, majd elmegy pingvint etetni, pedig a szabály szerint éppen lovagolnia kellene.
Sose értettem a liberális kamumonarchia értelmét, de hívei azzal védték: ez valamiféle nemzeti kontinuitást jelez, a monarcha egyfajta élő és mozgó zászló, címer és himnusz.
Most az Angliai Köztársaságból érdekes hírek érkeznek. Az ottani kamumonarchia egyik neves tagja, Harry „herceg” visszavonul a nemlétező monarchikus feladatoktól, majd magánember lesz.
Na most, ez érdekes. Ugyanez ha egy királyi családtag lemond, annak a tisztességes neve abdikáció. Ezt nevezett kamuherceg is megtehetné, semmi akadálya, majd valódi neve – Henry Mountbatten-Windsor – alatt lehetne belőle valós magánember. Sőt, erre azt mondanám: gerinces cselekedet.
Ami viszont most történt, az magyarul kb. az, hogy „ezentúl ne keressetek. de a lóvét utaljátok továbbra is rendszeresen!„.
Röhej. Masszív röhej.
