Egy csata, amiről a történelem iránt egyáltalán nem érdeklődő bolgárok is tudnak: a 811-es csata a Varbica-hágónál.
Hozzá persze a történelmi környezet. Az első bolgár állam ideje a többségi vélemény szerint 681-1018, kisebbségi vélemények szerint a vége 1025, a kezdete meg 632.
A középkorban minden állammeghatározás esetleges volt, innen az eltérések. A 681-es dátum a dunai bolgár állam Bizánc általi elismerése volt: 680-ban a bolgárok áthaladtak a Dunán, közvetlen a Duna torkolatánál, ezzel betörve bizánci területre, s miután a bolgárokat kiűzni próbáló bizánci haderő vesztett, a következő évben a bizánci vezetés elismerte a terület feletti bolgár fennhatóságot – ez a terület a mai Északkelet-Bulgária volt és még a mai Délkelet-Románia része.
Az egyszerűség kedvéért a „Bizánc” szót használom, de meg kell jegyezni, ez anakronizmus, a korban senki se beszélt Bizáncról, se maga Bizánc, se mások. Bizáncot mindenki Rómának nevezte, a bizánciakat pedig rómaiaknak. A „Bizánc” szó újkori találmány, a német történelemtudomány újítása, hogy legyen külön név a Római Birodalom keleti felére, különösen a 476 utáni időszakra, amikor a nyugati fele de facto megszűnt.
Maga Bizánc önelnevezése Ῥωμανία volt (latin átírással Rhomania), jelentése „Róma ország”, a románok egyébként innen vették a XIX. században országuk nevét.
A 632-es dátumot meg egy kisebbség mondja, akik szerint a dunai bolgár állam nem új állam, hanem a 632-ben a Fekete-tenger északi partján megalapított bolgár állam terjeszkedése. A nagy többség ezt nem fogadja el, azaz a 632-es államot önálló képződményként kezeli.
Ami pedig a végső 1018/1025 vitát illeti, itt egyesek az első bolgár állam utolsó cárjának a fiát tekintik az utolsó bolgár uralkodónak, ő pedig csak 1025-ben ismerte el a bizánci fennhatóságot. Ezt azonban kevesen fogadják el, a történelmi források szerint maga a nevezett személy se tekintette magát teljesértékű uralkodónak, saját magát nem cárnak, hanem csak fejedelemnek nevezte.
Szóval a legszűkebb számítások szerint ez 337 év. S ez a leginkább elfogadott meghatározás.
Röviden ez az időszak arról szólt, hogy a bolgárok és a bizánciak egymás ellen harcoltak. A bolgárok igyekeztek országukat megerősíteni, míg a bizánciak meg valójában sose fogadták el a bolgár államot, mindvégig vissza akarták azt szerezni. Aztán az erőviszonyok szerint egyszer az egyik fél győzött, másszor a másik.
A X. sz. elején még olyan időszak is volt, amikor a bolgárok majdnem megszerezték a bizánci trónt, s a bizánci vezetés pár évig bolgár befolyás alatt működött. Ekkor a bolgár cár magát hivatalosan „bolgárok és rómaiak császára” néven nevezte.
Végsősoron persze Bizánc nyert: a X. sz. végén meghódították Kelet-Bulgáriát, majd a XI. sz. elején Nyugat-Bulgáriát, ez utóbbinak a dátuma 1018 vagy 1025, a már említett narratívaeltérés miatt. Más kérdés, hogy aztán a bolgárok ismét saját államot hoztak létre, de ez már mint „második bolgár állam” ismert, s a két államiság között kb. 170 év bizánci uralom volt.
Persze sokszor hosszú békés időszakok is voltak az első bolgár állam alatt Bulgária és Bizánc között, amikor kellett, a két fél együttműködött közös ellenségek ellen. De mindig a leglátványosabb minden történelmi emlékezet számára a csatanyerés és csatavesztés.
Több fontos csata volt ez alatt a majdnem 3 és fél század alatt a két ország között, nagyjából fele-fele arányban született győzelem/vereség.
Sajátos módon a mai bolgár történelemtudat szémára nem a legnagyobb bolgár győzelmek a legfontosabbak, hanem egy fontos, de mégse annyira elsőrangú bolgár győzelem. Ez a 811-es csata a Varbica-hágónál.
Ekkor I. Niképhorosz bizánci császár elérkezettnek látta az időt Bulgária megsemmisítésére. Bizánc éppen békét kötött a frankokkal nyugaton és az arabokkal keleten, így bátran támadhatott északra. A bolgár vezetés, élén Krum kánnal arra jutott, a bizánci hadsereg túl erős, nyílt csatában a bolgár sereg biztosan vereséget szenvedne, így visszavonultak, beengedve a bizánciakat a Balkán-hegységtől északra, szabad utat adva az akkori bolgár főváros Pliszka felé (a kommunizmusban minden magyar ismerte a Pliszka szót, róla volt elnevezve egy népszerű bolgár konyak). A bizánciak elfoglalták és kifosztották a várost, azonban akkor jött a meglepetés. A bolgár haderő elrejtőzött a Konstantinápoly felé vezető legközelebbi hágó környékén – ez a Varbica-hágó -, s megtámadta a győztesen haza menetelő bizánci hadsereget.
A terepet nem ismerő bizánciak körében pánik tört ki, képtelenek ellenállást mutatni a bolgárokkal szemben. Az eredmény: a kb. 25 ezer fős bizánci hadsereg 90 %-a meghal a hágóban, köztük maga a császár. Az ezeréves bizánci történelemben összesen 3 császár van, aki csatában meghal, ő az egyik.
Politikailag egyébként az egésznek nincs is igazán jelentősége: a felek békét kötnek, s a háború előtti határokat ismerik el.
Viszont ami miatt az egész máig ismert mindenki előtt: Krum kán a halott bizánci császár fejét levágatja, majd a koponyát ezüsttel rakja kis, drágakövekkel ékesítteti, s onnantól ebből iszik ünnepi alkalmakkor.
Ez mindenki fantáziáját megmozgatja, szóval sajátos módon az egész első bolgár állam legismertebb eseménye ez a „Krum iszik Niképhorosz koponyájából” jelenet.
A csata helyszíne ma is nehezen járható, ez egy 17 km hosszú, szűken kanyargó hágó a Balkán-hegység két oldala között:
Észak- és Dél-Bulgária között máig problémás a közlekedés. A kb. 450 km hosszú országban 3 ponton lehet áthaladni vasúttal az északi-déli részt elválasztó Balkán-hegységen, ezen kívül elvileg több ponton közúton, de ezek közül kevés az egész évben használható, széles út.
