A két szék között seggre zuhanók

By | 2024-01-08
Megosztás:

A Katolikus Egyház jelenlegi eretnek kurzusa kapcsán – ezt egy ortodox teológus nemrég udvariasan woke-katolicizmusnak nevezte – van természetes módon 2 tábor.

Az egyik tábor azt mondja, pl. a legutóbbi Fiducia supplicans irányelv kapcsán, hogy az ellenkezik a keresztény tanítással, azaz érvénytelen.

A másik tábor meg azt mondja, nagyszerű dolog ez a nyilatkozat, hiszen végre nyit az egyház az egynemű párok és az LGBTQHRPRWC-emberek iránt. Mert a „szeretet” a lényeg, nem az ami a tanításban van.

Mindkét tábor koherens, logikus módon érvel.

Igazán bajban a két tábor közé helyezkedők vannak. Ezek azok, akik mentegetik a római pápát és embereit, azt állítva, ők továbbra is homofóbok, azaz nem sértették meg a keresztény tanítást.

S ez nem csak Magyarországon van jelen. A katolikus hitnek persze fontos eleme a római pápában való hit, hiszen ő a katolikus elvek szerint az egész egyház teljhatalmú uralkodója, sőt egyes esetekben egyenesen tévedhetetlen, így egy katolikus számára lelkiismereti problémát is okozhat ez a kérdés.

Más keresztény felekezetekben ez nem jelentkezik, hiszen a hit nem tartalmazza a vezetőben való vakhitet is, simán lehet valaki pl. anglikán és közben elvetheti amit az egyházfő mond. Az ortodoxiában meg ez precedens is: amikor 1439-ben II. Joszif konstantinápolyi pátriárka aláírta a római pápának való alávetésról szóló dokumentumot (Laetentur Caeli), az alá tartozó templomok zömében abbahagyták a misék alatt a pátriárka nevének említését (ami egyenlő a nem elismeréssel), végül 1450-ben egy új pátriárka, II. Atanasziosz hivatalosan vissza is vonta az 1439-es aláírást. (Szóval jogilag unió volt Róma és Konstantinápoly közöt 1439-1450 között, de a gyakorlatban egy napig se volt, a Konstantinápoly alá tartozó templomok közel 90 %-a nem teljesítette az egyeszséget, arra hivatkozva, hogy az semmis, mert ellentmond a keresztény tanításnak.)

Magyarországon persze van ennek politikai vetülete is. Orbán elsősorban politikusként tekint a római pápára, magyarországi meghívása is ilyen célt szolgált, a fő cél: a vatikáni politika ballib oldalról való felhasználásának megakadályozása. Ez sikeres is volt. Azonban egyes fideszesek úgy érzik, nem lehet a dolgot ennyiben hagyni, minden csak fekete-fehér lehet, így folyamatosan vért izzadnak, hogy fehérre mossák a római pápát.

A fő csapásvonal: a római pápa derék, keresztény ember, de facto Fidesz-tag, csak meghamisítják szavait a csúnya liberális médiák. A Fiducia supplicans esetében is ez az érv: semmi se történt, csak a homoklobbi magyarázza az egészet félre.

Persze mindez könnyedén cáfolható:

  • ha semmi se változott, akkor minek adtak ki a Vatikánban nyiltakozatot?, mióta szokás, hogy a katolikus egyházvezetés a semmiről irányelveket ad ki?,
  • a homoklobbi tényleg fogalmatlan idiótákból áll, mely nem tudja mi zajlik, s ok nélkül örül, mint majom a farkának?
Szent Balliba Perinta meggyőződéses eretnek, de hogy tájékozatlan és hülye is lenne az nem állítható

Az ügyről ezt írta a legnagyobb független amerikai ortodox blog szerzője vicces hangnemben: „Ferenc pápa végül áldását adta a homoszexuális kapcsolatokra. Pontosabban: ez nem a kapcsolat megáldása, hanem két azonos nemű ember megáldása egyenként, ha ezek valami véletlen folytán együtt jelennének meg egy pap előtt. Ez nem házasság, s nem is tévesztendő össze vele, de ha pl. mindkét egyén szmokingban jelenik meg, meg ott van egy fényképész is, esetleg virágok, majd ünneplés később, hát az csak véletlen. A lényeg: ne nézzük a bosszantó részleteket, hiszen ez nem a kapcsolat megáldása, hanem kizárólag a kapcsolatot alkotó egyének megáldása. Még mindig nem világos? Pedig krisztálytiszta, mint a sár.