Saját szélesebb rokonságomban akadt 2 kommunista és 1 nyilas.
Kommunista alatt itt nem párttagot értek, mert párttag rokonom egy rakás volt, de szinte mindegyik a valóságban antikommunista volt, aki csak valamilyen munkahelyi elvárás miatt lépett be az állampártba.
Én nem a kényszerből vagy érdekből lett kamukommunistákról akarok azonban írni, hanem azokról, akik meggyőződésesek voltak. A nyilas rokon esetében pedig eleve fel se merülhetett az érdek szempont természetesen. S bár mind a három nevezett rokonom már halott, nem fogom megnevezni őket. A cél nem XY bemutatása ugyanis, hanem maga a jelenség.
Egyes számú kommunista rokon. Ő volt az, aki szerint Marx és Lenin minden szava afféle földöntúli igazság, de a csúnya emberek rosszak és képtelenek elfogadni a jót, ezért lett szar a rendszer. Ugyanis rossznak tekintette a Kádár-rendszert, csak éppen nem polgári liberális nézőpontból – ahogy mondjuk a szüleim -, hanem marxista nézőpontból. Mint az Eszmélet c. folyóirat hű olvasója néha megdöbbenek mennyire is hasonlít ez a rokonom egyes ottani állandó szerzőkre. Pedig rokonom nem volt értelmiségi, nem írt cikkeket, szerintem nem is tudott volna, hanem tipikus bérből és fizetésből élő kisember volt, aki soha nem csinált semmilyen karriert semmilyen tekintetben.
Fő elmélete az volt, hogy a Párt elvesztette „forradalmi” jellegét, szimpla hatalmi-adminiszratív szervvé lett, mely ráadásul még azt a hibát is elkövette, hogy magába engedte a volt polgári osztályok tagjait és azok leszármazottait. Továbbá, megszűnt a visszacsatolás a munkásosztály és a Párt között, a pártvezetés immár önálló kaszttá vált, melynek érdekei saját önálló túlélése és prosperálása lett, nem a nép képviselete. Egy tanultabb ember ezt úgy fejezné ki: visszajött a polgári demokrácia működési mechanizmusa, csak tőkések és demokrácia nélkül.
Rokonom mániája az volt, hogy a probléma megoldható, de kellene hozzá egy forradalmár az élen. Kádárt nem kritizálta élesen, de habozó, túl engedékeny vezetőnek tartotta. Ezen elképzelt forradalmár viszont megtisztítaná a pártapparátust, továbbá megszüntetné a nomenklatúra privilégiumait. Azt mondta, amikor majd egy kerületi párttitkár csak annyit fog keresni, mint egy szakmunkás, akkor meg fog szűnni az idegen elemek beáramlása a párttitkári pozíciókba.
Továbbá, totális spórolást akart volna. Egyik javaslata az volt, minden magyar állami vállalat egyesüljön, csak egy állami cég legyen, így csak egy vezetőség lesz, azaz nem kellenek aztán drága sofőrök, titkárnők, szolgálati gépkocsik. S külföldre se utazzon egyetlen kiküldött se, mindent intézzenek az ottani magyar nagykövetségek, pl. ha az Ikarusz buszokat akar eladni x országban, hát ezt tárgyalja le az ottani országbeli magyar követség, s kész!
Kettes számú kommunista rokonom valóságérzéke jelentősen nagyobb volt. Ő tudta, az első számú rokon elképzelései működésképtelenek. Ő Marx híve volt, de Lenint kritikusan kezelte. Azt vallotta, a gazdaság kommunista átalakítása hiba volt, erre még nem érettek meg ugyanis a feltételek, elegendő a politikai hatalmat birtokolnia a Pártnak és őrködnie, hogy a gazdaság ne lehessen önálló hatalmi tényezővé.
Amikor megindult a 80-as évek végén az erjedés, elítélte Gorbacsovot és támogatta Deng Xiaopinget, azt mondta, gazdasági nyitás kell, politikai nyitás nélkül: fenn kell tartani a proletárdiktatúrát, de engedni kell a nagytőkét. Fejlett kapitalizmus kell ugyanis először a kommunizmusra való átálláshoz.
Nyilas rokonom még fiatalon, ellenzékiként lett nyilas, a 30-as években. Egy időben járta a vidéket szervezni a pártot. A nyilas hatalomátvétel után se kapott hatalmi pozíciót azonban, maradt polgári szakmájánál, szimpla aktív párttag volt. 1945-ben internálták, de pár hónap után igazolták mint nem háborús bűnöst. Elveit viszont sose változtatta be, a 70-es években öregen is még a „zsidó Amerika és zsidó Szovjetunió” volt az egyik kedvenc témája. Egyetlen kommunista volt, akit imádott: Nagy Imrét, mert „ő magyar volt, nem zsidó”, szerinte Nagyot ezért is végezték ki a „zsidók”. Arra a kérdésemre, Kádár zsidó-e, azt válaszolta, félig zsidó.
Horthyt úgy ítélte meg, mint a kommunista rokon Kádárt: azaz nyíltan nem beszélt ellene, de gyengekezűnek és zsidóbérencnek tartotta. Azt mondta, a német vereség egyik felelőse Horthy, aki nem támogatta elég erővel Hitler háborúját.
A legbizarrabb emlékem róla, hogy mutatott egy könyvet, melyről azt állította emberbőrbe van kötve, Auschwitzban készült zsidók bőréből. Visszagondolva, szerintem csak a fantáziája volt élénk, mert valószínűleg szimpla marhabőrkötés lehetett.
