A kubai buli sajátos dolog. Magyar szemmel 3 fő sajátossága van:
- étel/ital alig van, hiszen mindez nagy hiány Kubában, ma is az, bár ma már kapható szinte minden Kubában, de az átlagnak megfizethetetlen, így senki se várja el a buligazdától, hogy etesse/itassa a vendégeket,
- a zene alap, de csak ha van áram, az áramszünet ugyanis olyan gyakori Kubában, hogy nem is zavarja az embereket, pl. minden kubai képes zene nélkül is táncolni – először látni ilyet hatalmas élmény, de aztán az ember megszokja,
- kubai szemmel a „meghívás” mint olyan értelmezhetetlen fogalom, a bulira bemegy bárki, az éppen arra járó vadidegen is.
A bulivendég szent joga az egész lakást használni, bárhová bemehet, bármit elővehet, egyedül lopni tilos. Viszont a hűtőszekrény kinyitása és az ottlévő bármi elfogyasztása nem lopás. Csak akkor lenne lopás, ha a vendég az ott talált bármit betenné a táskájába és elvinné. De ilyet rendes ember nem tesz, ő helyben megeszi, s még meg is dicséri hangosan a házigazdát, milyen finom volt. Szóval ha valamit nem akarunk megosztani a vendégekkel, akkor azt zárt szekrénybe kell tenni, ugyanez a helyzet ha van olyan szobánk, melybe nem akarjuk, hogy bemenjen vendég. Különben bemegy a vendég, esetleg szexel bent, vagy csak szimplán lefekszik aludni pár órára.
Ami szent és sérthetetlen az a foglalt nő. Vele még táncolni se szabad a „tulaj” előzetes engedélye nélkül. S beszélgetéskor nem szabad fél méternél közelebb kerülni hozzá.
Hogyan kell jelezni, hogy a nő a miénk? A legdiszkétebb mód a lábára tenné a kezünket. Fokozott alak: a vállát átkarolni, a fenekéhez érni tenyérrel. A legegyértelműbb: időnként megcsókolni. A nyílt ölelgetés nem divat, ez túl intimnek számít, rendes lány ezt csak kettesben engedi.
- Bocs, nem tudtam – fordul hozzám egy srác, miután megfogtam a múzsám derekát hátulról -. azt hittem, szabad, nem tudtam, hogy a mennyasszonyod.
Pedig semmit nem csinált, csak beszélgetni kezdett vele. De úgy érezte, jobb, ha „tisztázza” magát.
Kubában egyébként a „menyasszony” szó jelentése „barátnő”, minden lány, akinek van partnere, az „menyasszony”.
- Meg megzavart, ahogy öltözve van, te megengeded neki, hogy így öltözzön? – jegyezte még meg.
Én meg elgondolkoztam, mi annyira sajátos az öltözékén: egy enyhén testhez álló farmer volt rajta, rózsaszín cipő, s egy széles zöld pulóverszerű felső közepes sárga kivágással. Rájövök: nincs melltartója! Aláhúzom: a felső ruházata nem volt átlátszó, semmi se látszott abból aminek nem kellene, de annyi igen, hogy nincs melltartó rajta.
A melltartó pedig szent dolog Kubában. Kötelező viselni. Aki nem viseli, annak vagy nincs partnere vagy kurva.
- Mi kelet-európai népek vagyunk, nálunk nem kötelező – magyarázom.
- Tényleg furcsák vagytok – mondja – képesek vagytok még nyersen zöldséget is enni, meg kávét cukor nélkül inni! A múltkor láttam egy oroszt, aki fogott egy paradicsomot, s harapta mint egy almát – szürreális látvány, mintha nyúl lenne!
Rájöttem még képem is van a műzsám akkori öltözetéről. Valami véletlen folytán tök ugyanazt viselte 3 évvel később, a nagyobbik fiam első születésnapján:
