Az autóhirdetések trükkjei közismertek. Bulgáriában minden második használtkocsi hirdetés úgy szól, kicsit eltúlozva, hogy előző és eddig egyetlen tulajdonosa 70-éves német özvegy nyugdíjas tanárnő volt, aki gyakorlatilag nem is használta kocsit, kivéve persze, hogy mindig lelkiismeretesen időben elvitte szervizbe a szervizkönyve naprakészen tartása céljából. Ezért van az autó kiváló állapotban, alig 30 ezer km-es órával, annak ellenére, hogy kora 12 év.
Nem gondoltam volna, hogy a kutyahirdetésekben is hasonló a helyzet.
Tavaly elhatároztuk, ismét lesz kutyánk. Két macska és két papagáj már volt. S ezúttal legyen a kutya kisméretű, korábban szibériai höszkink volt, majd egy keverékünk (apa: rotvájler, anya: höszki).
Először beszereztünk egy minicsit (chihuahua), ami egy ősi azték kutyafajta. Aztán arra gondoltunk, ne legyen egyedül, kell egy társ is. Rossz a tapasztalatunk az egyedüli kutyával, a rotvájler-höszki keverékünk pl. nem volt hajlandó ember nélkül a lakásban maradni: amint az utolsó ember is elhagyta a lakást, a kutya ugatni-vonyítani kezdett, s ezt nem hagyta abba ember érkezéséig. Ráadásul a kutya – vicces módon – mindkét szülője „nyelvét” kiválóan beszélte, szóval 1 per rotvájler típusú ugatás után jött 1 perc höszki típusú vonyítás, s így váltogatva a végtelenségig.
Tehát megelőzendő az ugató csi jelenséget (hiába törpekutya, a hangja erős), új kutyát választottunk mellé. Először jorkit – jorksíri terrier – választottunk, de aztán látva a magas árakat, jobban átgondoltunk, így a pomit (pomerán, pomerániai törpe spicc) választottuk. Találtunk is egy szimpatikusan kinéző kutyát a neten, a tulaj elküldte a kutya apjának képét is: színtiszta pomi.
Akkor még nem gondoltam végig, miért nincs kép az anyáról. De elmentünk a kutyáért, meg is szokta 2 nap alatt az új környezetet. Én kifejezetten jó kapcsolatot alakítottam ki a kutyával, pl. minden este alaposan megtisztítja a nyelvével mindkét fülemet, de már az is megesett, hogy videokonferencia alatt az ölembe ugrott és bekapcsolódott a konferenciába.

Lassan azért kezdett világossá válni: ez a kutya nem igazi pomi. Átnézve a fajtajellemzőket, ráébredtünk: ez egy pomcsi, azaz pomi és csi keveréke, azaz az anya egy csi lehetett. Szóval kaptunk pomcsit pomi áron.
Dehát végülis nem gond, nem vagyunk fajtamániások, a kutya pedig nagyon kedves. Szóval bár nem 70-éves német özvegy nyugdíjas tanárnő az előző tulaj, a kocsi tényleg kiváló állapotú.