A kutyák életstratégiája

By | 2021-07-28

A háziállatokat nem ismerők tévhite: a kutya szabad akar lenni. Semmi se hamisabb ennél, a kutya természetes közege, hogy egy gazda hatalma alatt áll.

Mi van a gazdátlan kutyákkal azonban? Mert megesik a gazdátlan kutya. Kidobott szaporulat, megunt háziállat, meghalt gazda, ahol az örökös nem akar kutyát, stb.

Mellékszál. Egyszer én is kidobtam kutyát. Régen volt, de megtörtént. Mentségemre csak azt tudom felhozni: utólag meggondoltam magamat, s érte mentem, ismét befogadtam. Egy napnál rövidebb ideig volt gazdátlan.

Persze a gazdátlan kutyák egy része gyorsan meghal. A kicsiket jellemzően elgázolják, mert nagyjából másfél éves korban érnek el oda a kutyák, hogy képesek vigyázni magukra a városi forgalomban, addigra már képesek biztonságosan közlekedni. Néha látok zebránál álló idős kutyákat, nem indulnak el, míg nincs ember, aki szintén elindulna. De egy kiskutya erre még nem képes. Aki viszont túléli ezt a másfél éves sajátos természetes szelekciót, az jó eséllyel sokáig fog élni.

Van egy kis réteg, mely elvadul, bandába – falkába – verődik, gyakorlatilag mint egy bűnöző embercsoport, s elkezd saját ellenőrzés alá vonni minden környező élelemforrást, onnan erőszakosan elkerget minden idegen kutyát. Mint a farkasoknál, hierarchia alakul ki az ilyen falkáknál. Kirívó esetekben az emberre is veszélyes lehet egy-egy falka. De a legtöbb esetben az ilyen falkák a területüket kizárólag idegen kóbor kutyákkal szemben védik. Régi tapasztalatom: az ilyen falkaterületre be lehet menni kutyával, ha az pórázon van, ebből a terület “gazdái” tudják, az áthaladó kutya nem kóbor, azaz nem jelent veszélyt számukra.

Sok azonban a magányos kóbor kutya is. Ők azt hiszik, találnak gazdát. Követnek egyes embereket, hátha azokból gazda lehet. Ez ritkán sikeres, de azért megesik, én is ismerek ilyen gazdát. A legtöbb magányos meghúzza magát valahol, jó esetben akad egy-egy “félgazda”, aki nem fogadja ugyan be, de időnként ad neki ételt, jellemzően éttermek és boltok maradéka ez, néha magányos nyugdíjasok, akik igazi gazdák nem akarnak lenni, de szeretnének mégis félig-meddig egy háziállatot.

Vannak állatvédők, akik begyűjtenek. A gond: ritkán akad befogadó. A legtöbb új kutyatulaj kiskutyát akar, ez pedig ritka az állatvédő-telepeken, ott jellemzően idősebb állatok vannak.

Szófiában pár éve azt találta ki valaki, begyűjti a kóbor állatokat, aztán ivartalanítja őket, majd visszateszi őket oda, ahol voltak. Meglepő, de sikeres: 2010-2020 között drasztikusan lecsökkent a kóborlók száma, ráadásul el lett kerülve az, amitől mindenki berzenkedik: az állatok “elaltatása”.

a legelső kutyám volt (Havanna, 1980 – Budapest, 1996), a képen 3-hónaposan – az egyetlen baj az volt vele, hogy rabszolgaültetvényeket örző vérvonalból származott, emiatt bizalmatlan volt a négerekkel szemben – úgy kaptam, hogy egy kubai haverral elcseréltem egy rádiós magnóért, a kubai haver apja rendőr volt, a kutya meg a kubai rendőrség örző-védő kutyatelepén született, de mint méreten aluli – kb. 10 %-kal kisebb volt a szabványhoz képest – ki lett selejtezve, így a rendőrapa hazavitte