A libbantak bruhuja

By | 2022-05-28

A bruhu Szathmári Sándor Kazohínia című regényéből van. Ott az őrültek társadalmában mindennek a végoka a bruhu – ez egy láthatatlan szerve az embernek, mely csupa olyan dolgokat akar, amik egyébként az ember számára teljesen feleslegesek. Pl. sárga kavicsot kell a hónalj alá szorítani, mert ez jó a bruhunak.

Nyilván a szerző persze a keresztény “lélek” fogamát akarja parodizálni. A szerző kommunista és ateista, de remekművet alkotott, melynek üzenete függetlenedett a szerzői akarattól.

А liberálisoknál a kezdetben mindenre az önérdek és az egyéni szabadság volt a végső magyarázat. Persze már is baromság, de liberalizmus fejlődésével lassan megjelent a liberális alapértékek nevű izé is, mely csupa olyat akar az embertől, melyet még önérdeke és egyéni szabadsága alapján se akarna megtenni.

A fő támadás 3 irányú: Isten, haza, család.

Isten nem kell, mert nem tudományos és nem racionális, továbbé idejétmúlt és nevetséges. Csakhát a tagadásra nem lehet építeni, ahogy a racionalitásra se. Az embernek egyszerre van szükségük racionálisra és irracionálisra. Ha pl. elromlott a vécé víztartálya (ez nem kitalált eset, nálam most éppen elromlott), akkor a megoldás racionális: meg kell javítanom vagy – s ez az én esetem – ki kell hívni egy szakembert. De arra viszont nincs semmilyen racionális megoldás miért szeretem jobban a diós bejglit, mint a mákosat, vagy miért tetszenek jobban a sötét hajú nők, mint a szőkék.

Ha nincs Isten, jön helyére a valláspótlék.

A haza az a közösség, melynek tagjai vagyunk széles értelemben. A többi tag nem a rokonunk, nem a haverunk, még nem is értünk egyet számtalan dologban, sőt utálhatjuk is egymást akár, mégis van egy közös érdek: a közösség maradjon meg, s más közösség ne vegye el életterünket.

A modern libbant értékrend ez mind rossz, mert mesterséges, az egyetlen igazi közösség bolygószintű, sőt ma már nem is csak emberekből áll, hanem minden létezőből.

Csakhát ez olyan, mint egyből lakónegyedet építeni lakásépítés nélkül – képtelen vállalkozás. Persze fontos az összkép, de az összkép csak úgy tud kialakulni, hogy előbb kialakulnak a részei.

Ha nincs semmi, összkép sincs, s akkor az összképtudat szimpla nihilizmusba megy át.

A család egy kommunista alapú közösség, valójában az egyetlen tényleg működő kommunista szerveződés. Még tisztán anyagilag nézve is alapvető önérdek családban élni. Nem beszélve a lelki, szellemi igényekről.

Lehetnek alacsonyabbrendű érdekek időlegesen, melyek nem valósíthatóak meg a család miatt. De ezt minden ember tudja jól: nem érdemes hosszantartó és tartós célokat semmibevéve ideiglenes és rövidtávú érdekeket megvalósítani.

A liberális családellenesség pedig pont ezt mondja: legyél “önmagad”, ne nézz semmit a pillanaton kívül, minden más kikényszerített vagy önként vállalt rabság. A talán legundorítóbb magyar együttes, a Pa-Dö-Dő ezt meg is énekelte: “Gyere velünk és légy szabad! / Mindig vállald önmagad! / Ne hidd el azt, hogy nem lehet! / Büszkén éld az életed!”.

Aztán meg csak a büszke öngyilkosság marad a végén, amikor az e szerint élő ember anyagi és szellemi támogatás nélkül marad öreg korára.