A liberalizmus mint politikai rendszer legfőbb ellentmondása nem külső, hanem immanens jellemzője.
A kapitalizmus – mely a liberalizmus gazdasági rendje – előtti rendszerek jobbak voltak. Miben is?
Az emberi társadalmak történetében az őskori társadalom után elkezdett egymástól elválni az addig egységes politikai és gazdasági hatalom. Azonban minden társadalomban a politikai hatalom volt a vezető erő, a gazdasági ennek alá volt rendelve.
Embertelen az a rendszer, ahol a gazdaság fontosabb a politikánál.
S a kapitalizmus az első rendszer, mely nyíltan ki is mondja, sőt büszke arra, hogy nála a gazdasági hatalom áll a politikai hatalom felett.
A liberális logika szerint a társadalom tagjai magánérdekének az összessége közösségi érdek. A prekapitalista társadalmakban ez a nézet botrányosnak számított még. Hiszen az erősek magánérdeke mindig lenyomja a gyengébbekét. Azaz magánérdekek összessége sose lesz közérdek.
Pedig ez abszurd még liberális szemmel is. Hiszen a liberalizmus a népszuverenitást vallja! Közben meg van egy hatalmas gazdasági hatalom, mely nem a néptől ered, de hatalma van a nép felett. Ez a liberális eszme egyik hatalmas belső ellentmondása.