A mértékadók dilemmája

By | 2025-02-03
Megosztás:

Nehéz a filantrógerek dolga amikor olyan országba kellene elvinni a liberalizmust, ahol a többség nem akar ilyesmit.

Például ilyenkor baj van: a kormányzat megbuktatása értelmetlen, mert a következő választáson úgyis megint nem a „jók” nyernek.

Szerbia nagy fejtörést okoz Soros gazdának és társainak.

Az nem gond, hogy megszervezik a „civilek” tüntetését, majd blokádokat, sztrájkokat, provokációkat – mindez csak hozzáértő szervezés és elegendő pénz kérdése.

De aztán mi lesz? Azt mégsem követelhetik a tüntetők nyíltan, hogy valamelyik New York-i agytröszt nevezze ki ezután a szerb kormányt, s legyen betiltva minden szervezet, mely ezt ellenzi.

Most ott tartunk, hogy ne választás legyen, hanem legyen kinevezve szakértői kormány, persze a tüntetők nevezzék meg tagjait, majd az kezdjen kormányozni, léptessen életbe „reformokat”, „demokratizáljon”, s majd kicsit később legyen választás az immár demokratizált-reformizált országban.

Valahogy a román sztori mintájára, hetek óta azon agyalnak a nyugati agytrösztök, hogy lehetne valahogy elérni, hogy az ismételt román elnökválasztáson mégis az ő emberük nyerjen. Bombázni kellene, de azt nem lehet, mert rosszul jönne ki egy EU- és NATO-tagállamban, a „rossz” jelöltről pedig nem sikerült kitalálni semmilyen bűncselekményt. Az idő szorít, májusban lesz a választás – ha persze nem lesz megint elhalasztva -, addig valamit ki kell találni.

Ráadásul itt van most ez a Trump nevű kellemetlen alak is, aki miatt az amerikai külügyi és titkosszolgálati szervekben se bízhatnak meg teljesen a mértékadók.

Szerbia még bonyolultabb. Vucsics hatalmának ellenzéke megosztott, s nem csak személyi alapon. A szerb ellenzék egy része egyszerűen nem nyugatpárti. Ezért is utasítják el a „diák” tüntetők az ellenzékkel való együttműködést.

minden hasonló tünti célja: a normál emberek életének ellehetetlenítése, így egy idő után az átlagember azt mondja „legyen nyugalom, jöjjenek az újak” – csak itt a gond az, hogy nincs ilyen politikai erő