A Momentum visszhangkamrája

By | 2020-05-02

Ez egyik momentumos blog pár napja nyilvánvalóvá tette, hogy a momentumosok nem rossz emberek, hanem egyszerűen csak iszonyúan buták.

Először is, előhozzák a százszor cáfolt független szabad sajtó kérdését, melyet szerintük csak összeesküvéselméletben hívők tagadnak. Ami egy sajátos ballib tévhit. A valóságban még a nyugati liberálisok se hiszik, hogy lenne független, szabad sajtó. Sajtószabadság alatt csupán azt értik, hogy a különféle médiákban megjelenhetnek különféle vélemények, s mindezt az állam nem üldözi, ill. csak nagyon indokolt esetekben – lásd államtitkok, rágalmazás, becsületsértés, stb. – üldözi, s amikor ezt teszi, akkor is átlátható módon, bírósági eljárás keretében teszi. A “függetlenség” egyetlen valós értelme, hogy “a hatalomtól független”, de úgy általában függetlenség nem létezik.

Továbbá a valóság kérdése. Ki az az óvodásszintű ember, aki komolyan hiszi, hogy van valóság, melyet aztán egyes médiák hűen átadnak, míg mások meg ferdítenek? A cikk humoros szándékkal megjegyzi “a valóság az, amit annak vélünk”, pedig tényleg ez a helyzet.

A sajtószabadság nem azt jelenti, hogy egyes médiák a valóságot közlik, ezért ezek igazi médiák, s munkatársaik igazi újságírók, míg más médiák torzítanak, így munkatársaik csúnya propagandisták. A sajtószabadság azt jelenti, hogy minden média a saját belátása szerint “torzíthatja” a valóságot. Valóság önmagában nem létezik, csak a róla alkotott képünk van meg, melyet mindenképpen befolyásol saját gondolkodásunk.

Hazugság nem létezik az értelmezés szintjén, aki ebben hisz, az egyszerűen buta. Például egy többemeletes ház előtti parkban ül a padon egy pár – beszélgetnek, majd felállnak, elmennek ellenkező irányba. E jelenetet nézik hárman is távolról, mindenki másképp írja le azt. Hazugságról csak akkor beszélhetünk, ha valaki direkt, tudatosan olyan állít, ami nem történt meg, pl. az mondja “hárman voltak a padon” vagy “a pad üres volt” vagy “megverték egymást”, de maga a helyzet értelmezésében egyik leírás se hazugság, pedig azok lehetnek akár teljes ellentmondásban is egymással.

Amikor valaki nem az én értelmezésemet terjeszti, az nem hazudik, hanem más a véleménye. Más a véleménye, mert pl. más a világnézete, mást tart fontosnak, másak a céljai, stb.

S természetesen minden média valamilyen érdek mentén működik, ha nem így lenne, nem léteznének különböző médiák, nem lennének szerkesztőségek.

Azt még a momentumos szerző is kénytelen elismerni, hogy átlag fideszes szavazó olvassa a nem-fideszes médiákat. Ezért azzal jön, hogy “a visszhangkamrába kerültek néznek, olvasnak, hallgatnak olyan médiumokat, amikkel nem értenek egyet, csak nem hisznek nekik“, ezzel csak azt leplezi, hogy éppen a ballib törzszavazók körében gyakori a visszhangkamra, éppen ott jellemző, hogy csak ballib médiákból tájékozódnak. A fideszes törzsszavazók és a semlegesek viszont jellemzően mindkét oldal médiáit követik.

A visszhangkamra ugyanis nem azt jelenti, hogy nem hiszek a nekem nem tetsző véleménynek, hanem azt, hogy azt nem is ismerem.

Ha veszünk egy megrögzött fideszes és egy megrögzött ballib szavazót, mit hisznek egymásról, rögtön látható az eltérés. A fideszes azt mondja: a ballib azért ballib, mert ezek a prioritásai, ebben az értékrendben nőtt fel. A ballib viszont azt mondja: a fideszes azért fideszes, mert ostoba, tájékozatlan, agymosott. Ezért is születnek az olyan nevetséges ballib kezdeményezések, mint a szamizdatterjesztés (lásd nyomtassteis.hu): hiszen abból indulnak ki, amint az “igazi” információtól titokzatos módon elzárt fideszes szavazó “szabad” médiához jut, a fejére csap, s elkezd a ballibekre szavazni onnantól.