A Peter-elv

By | 2023-02-18
Megosztás:

Immár 16 éves multis tapasztalatom során figyeltem meg: a már hosszabb ideje működő cégegységeknél egyetlen főnök se ért semmihez. Míg az éppen létrehozott egységeknél, ahol még csak rövid ideje működik a szervezet ez nem így van: ott még kompetens a vezetés. Ha azonban az új egység egy régebbi külföldi egység része, a külföldi vezetők immár teljesen inkopetensek.

Legelső multi munkahelyemen, pár hónap munka után láttam ezt meg, 2008 elején. A cég jogilag bolgár volt, 2006 őszén alakult, ekkor hozta létre az amerikai anyacég. Én 2007 végén kezdtem ott dolgozni. A helyi vezetés még teljesen jó volt, pl. mindenki képes volt értelmes válaszokat adni a felmerült problémákra.

Amikor elhagytam a cége 2009 közepén, már megjelentek az inkopetencia jelei.

A mechanizmus teljesen spontán, automatikus. Vegyünk példának egy kólcentert, mert ezt ismerem a legjobban. Aki nem tudja, annak egy általános kólcenteres mintázat, íme:

  • alul vannak maguk az ügynökök, akikhez befutnak az egyes ügyek, ők állnak kapcsolatban az ügyfelekkel,
  • a jól teljesítő ügynökök senior ügynökök, kócsok, oktatók lesznek, akik tudásukkal segítik a kevésbé jó ügynököket,
  • felettük vannak a csoportvezetők, akik jellemzően 5-10 embert felügyelnek, munkájuk megfelel-e a követelményeknek, továbbá ők kommunikálják a vezetőség kívánalmait az alsóbb szintek felé, s persze tisztán adminisztratív feladatokat is ellátnak, lásd ügynökök munkabeosztása,
  • a csoportok felett vannak a projektvezetők, az adott egész projektet vezetik, kapcsolatot tartanak a megbízóval, konkrét ügyekben egyeztetnek,
  • s legfelül – helyi szinten – van a részlegvezetőség, aki az adott „lokáció” adminisztratív vezetését elláthatja,
  • persze van még több szint felfelé, de ez már nem helyi szint.

Mi jelent meg minden eddigi munkahelyemen:

  • egyrészt a jól teljesítő dolgozókat kiemelik idővel magasabb pozícióba, mert ők ott jól végezték munkéjukat, így korábbi pozíciójukban a munkájukat rosszabbul végzők maradnak!,
  • ráadásul az adott szinten jól dolgozó ember lehet, hogy alkalmatlan a magasabb szintre, s ott már rosszul fog dolgozni,
  • szóval beáll a helyzet: minden jól dolgozó ember elkerül abból a pozícióból, melyet jól végez, s azon a szinten reked meg, amihez már nem ért, hiszen ott már nem dolgozik jól, így onnan már nem megy feljebb,
  • a végeredmény: lassan semmi se működik rendesen a cégnél.

Számtalanszor láttam pl., hogy a mindenhez értő ügynökből oktatót csinálnak, ő azonban nem tud oktatni, ehhez nincs képessége. Vagy csoportvezető lesz, de pont ehhez nem ért, ez ugyanis egészen más tudás.

Ha sok év telik el, a cég élén olyanok lesznek, akik teljesen kétbalkezesek. Aztán a tehetlenség szelleme leárad, s az egész szerkezet összeomlik.

Tulajdonképpen a sokat szidott „korrupció” az, mely a dolgokot mégis valahogy rendben tartja. Itt a korrupció azt jelenti, a verseny nem tiszta, mert haveri kapcsolatok alakulnak ki, s a haverok egymást támogatják, azaz nem a legjobban teljesítőket emelik ki mindig, hanem a haverokat. Ennek pozitív következménye: mindig marad hozzáértő ember is az adott szinten, mert egyszerűen a többségnek nincs haveri viszonya a felsőbb szinttel. Éppen ez a korrupció az, mely a cég életét meghosszabbítja.

Akkor még nem tudtam, hogy mindez nem az én zseniális felfedezésem, hanem egy ismert elv. Laurence J. Peter kanadai-amerikai tudós fogalmazta meg, róla nevezték el Peter-elvnek.

A Peter-elv: „Minden hierarchiában az emberek elérik előbb-utóbb azt a szintet, melyre alkalmatlanok, mert az előléptetés a korábbi szinten mutatott sikeresség alapján történik, miközben egy szintbeli kompetencia nem feltétlenül alkalmazható más szinten.” – zseniális, s teljesen így is van.

Nyilván az elv működésének vannak feltételei: kis szervezetben nem működik, s ott se, ahol az előléptetés alapja munkahelyen kívüli szempont.

Pl. a kommunizmusban nyilván nem működött, mert ott a párthűség és a haveri kapcsolat nagy mértékben felülírta a sikeresség szempontját. Szinte közhely a kádári fordított létrának, a selejt kitermelésének, az úgynevezett kontraszelekciónak a szidása, pedig éppen ez enyhítette, tette élhetőbbé a rendszert.