A „piaci fundamentalizmus” kifejezés a „neoliberalizmus” szinonímája, a közös jelentésük, hogy az égvilágon semmi értelmük nincs.
A „neoliberalizmusról” már sokat írtam, tisztáztam, hogy a valóságban semmi más mint szín liberalizmus, azaz semmi „neo” nincs benne. A szó védői arra szoktak hivatkozni, így különböztetik meg a gazdasági és a kulturális-jogi liberalizmust, ami elég furcsa érv, mert akkor mondjanak „gazdasági liberalizmust”, mi az „új”, hogy a „neo” szó indokolt legyen?
Persze tudom a valódi okot: a gazdasági liberalizmust ellenző, de legalábbis vele szemben szkeptikus progresszívek így akarják megnyerni a liberálisokat: a narratíva kb. az, hogy volt egykor a jó klasszikus liberalizmus, majd az valahogy „elromlott”, s a csúnya Pinochet-Reagan-Thatcher trió jóvoltából megszületett a rossz „neoliberalizmus”. Azaz íme szövetkezhetnek a jó liberalizmus hívei a progresszívokkal, hisz közös ellenségük a „neoliberalizmus”!
A „neoliberalizmus” szó azonban kezd eltűnni. A fő ok: zavarja így is a liberálisokat. Voltak próbálkozások a „neokonzervatívizmus” szóval is, de ezt meg senki se érti, ráadásul azt a látszatot kelti, hogy van a rossz neokonzervatívizmus és a jó neoliberalizmus, ami viszont a progresszíveket idegesíti, hiszen nem ez a szándékuk.
Lassan megszületett hát a „piaci fundamentalizmus” kifejezés. Magyarországon Pogátsa Zoltán kezdte népszerűsíteni, ő az éppen zuhanó skandináv modell híve, mára teljesen hátra lett szorítva, ennek fő oka – egyébként dicséretes – gyurcsányfóbiája, de emellett helyét teljesen átvette a nála sokkal jobb amerikai kapcsolatokkal rendelkező Gulyás Márton, akit Soros és az amerikai Demokrata Párt alapítványa finanszíroz, míg Pogátsa mögött egyedül a német Friedrich-Ebert-Stiftung áll, ami azért az előbbiekhez képest másodosztály.
Persze a piaci fundamentalizmus is marhaság. A liberalizmus ugyanis per definitionem piaci fundamentalista, hiszen azt állítja, a szabad piac képes megoldani a társadalom problémáinak szinte minden részét, az állam szerepe csak korlátozott, s csak azokra a részekre kell, ahol a piac nem tud megoldást hozni. Magyarul: nem piacifundamentalista liberalizmus nem létezik, ill. kb. olyan, mint a tőkepárti kommunista, a húsevő vegetáriánus és a homoklobbista keresztény.
