A piaci fundamentalizmus

By | 2022-08-18

A “piaci fundamentalizmus” kifejezés a “neoliberalizmus” szinonímája, a közös jelentésük, hogy az égvilágon semmi értelmük nincs.

A “neoliberalizmusról” már sokat írtam, tisztáztam, hogy a valóságban semmi más mint szín liberalizmus, azaz semmi “neo” nincs benne. A szó védői arra szoktak hivatkozni, így különböztetik meg a gazdasági és a kulturális-jogi liberalizmust, ami elég furcsa érv, mert akkor mondjanak “gazdasági liberalizmust”, mi az “új”, hogy a “neo” szó indokolt legyen?

Persze tudom a valódi okot: a gazdasági liberalizmust ellenző, de legalábbis vele szemben szkeptikus progresszívek így akarják megnyerni a liberálisokat: a narratíva kb. az, hogy volt egykor a jó klasszikus liberalizmus, majd az valahogy “elromlott”, s a csúnya Pinochet-Reagan-Thatcher trió jóvoltából megszületett a rossz “neoliberalizmus”. Azaz íme szövetkezhetnek a jó liberalizmus hívei a progresszívokkal, hisz közös ellenségük a “neoliberalizmus”!

A “neoliberalizmus” szó azonban kezd eltűnni. A fő ok: zavarja így is a liberálisokat. Voltak próbálkozások a “neokonzervatívizmus” szóval is, de ezt meg senki se érti, ráadásul azt a látszatot kelti, hogy van a rossz neokonzervatívizmus és a jó neoliberalizmus, ami viszont a progresszíveket idegesíti, hiszen nem ez a szándékuk.

Lassan megszületett hát a “piaci fundamentalizmus” kifejezés. Magyarországon Pogátsa Zoltán kezdte népszerűsíteni, ő az éppen zuhanó skandináv modell híve, mára teljesen hátra lett szorítva, ennek fő oka – egyébként dicséretes – gyurcsányfóbiája, de emellett helyét teljesen átvette a nála sokkal jobb amerikai kapcsolatokkal rendelkező Gulyás Márton, akit Soros és az amerikai Demokrata Párt alapítványa finanszíroz, míg Pogátsa mögött egyedül a német Friedrich-Ebert-Stiftung áll, ami azért az előbbiekhez képest másodosztály.

Persze a piaci fundamentalizmus is marhaság. A liberalizmus ugyanis per definitionem piaci fundamentalista, hiszen azt állítja, a szabad piac képes megoldani a társadalom problémáinak szinte minden részét, az állam szerepe csak korlátozott, s csak azokra a részekre kell, ahol a piac nem tud megoldást hozni. Magyarul: nem piacifundamentalista liberalizmus nem létezik, ill. kb. olyan, mint a tőkepárti kommunista, a húsevő vegetáriánus és a homoklobbista keresztény.