A sci-fi mint menedék

By | 2024-06-04
Megosztás:

A kelet-európai csatlósállamokhoz képest a szovjet rendszer cenzúrája jóval nagyobb volt, a kubaihoz képest meg egyenesen óriási.

Már mondtam: a kubai kommunista cenzúra a késő-kádárihoz képest is rendkívül enyhe volt. Tulajdonképpen semmi se volt tiltva, ami direkt módon nem érinti a kubai rendszert. Ez máig így van: ha a külföldi mű nem foglalkozik közvetlenül Kubával, akkor jöhet, akkor is, ha antikommunista üzenetet tartalmaz.

A bolgár helyzet a magyarnál kicsit keményebb volt, de ebben nem sokkal.

A szovjet viszont rendkívül kemény volt. Egy csomó könyvet, amit Magyarországon simán kiadtak, azt sok esetben ott nem adtak ki. Ezen kívül folyamatosan kerestek megrejlő „titkos” üzenetet nem csak belföldi művekben – ott Magyarországon is kerestek ilyet -, hanem külföldiekben.

Sokkal komolyabban volt véve a hivatalos marxista eszme. Kevés területen lett megengedve a marxizmus mellőzése.

Egyrészt ilyen volt a könnyűzene egy része. A nyugati könnyűzene pop-diszkó és sanzon vonulata kifejezetten támogatva volt, annak idején meg is lepett, hogy mennyire jól ismeri az átlag szovjet ember pl. az olasz könnyűzenét – ez ide tartozó ismert előadókat folyamatosan sugározták.

a szovjet kultúrpolitika kedvenc olasz együttese
a rendszerváltozás után nagyobb sztárok maradtak Oroszországban, mint otthon – 10 évvel ezelőtti moszkvai fellépés már erősen a tagok 70-éves életkorának környékén

A másik, ami ilyen menedék lett az a sci-fi irodalom. Bár itt is születtek „pártos” művek, melyek a jövőbeli kommunizmust írták le, itt lassan ez a követelmény megszűnt. Az volt a magyarázat, hogy ez csak fantázia, nem a valóság, meg csak szórakoztatás, így az idegen szellemiségű műveket nem kell ellenséges propagandának tekinti.

A belföldi szerzők iránt persze keményebb követelmények voltak: bár a Sztálin utána időkben már nem volt kötelező marxista tartalmat beleírni a sci-fi művekbe, de azzal vitázni végig tilos maradt. A teljesen ellentétes szellemiségű műveket csak Gorbacsov alatt lehetett kiadni, kivételt csak világhírű írókkal tettek, ahol félre lehetett magyarázni a művet. lásd erre példaként Bulgakov Kutyaszív című művét, aminek mondandója abszolút világos mindenkinek, aki nem elmebeteg, de hivatalosan meg volt magyarázva, hogy nem az ami benne van.

A külföldi műveknél mindent kiadtak, ami közvetlenül nem érintette a hivatalos ideológiát. Persze egyes esetekben a fordítás csonkított lett, bizonyos mondatok át lettek szerkesztve.

Példa: Isaac Asimov A halhatatlanság halála című művében pár dolog lett csak átírva, a legviccesebb a következő:

  • az eredeti mondat: „Minden olyan rendszer, mint a Halhatatlanság, amely megengedi az embernek, hogy saját maga válassza meg a jövőjét, azzal fog végződni, hogy a biztonságot és a középszert választja, és az ilyen Valóságban a csillagokat nem lehet elérni.„,
  • a szovjet ferdítés: „Minden olyan rendszer, mint a Halhatatlanság, amely lehetővé teszi egy maroknyi embernek, hogy döntsön az egész emberiség nevében, s kiválassza az emberiség számára annak jövőjét, azzal fog végződni, hogy a biztonságot és a középszert választja, és az ilyen Valóságban a csillagokat nem lehet elérni.” (a magyar fordítást adaptálva fordítottam le oroszból);

az a vicces itt, hogy az átlag szovjet olvasó a ferdített verziót rendszerkritikusabbnak érezte, hiszen neki nem az ugrott be a „maroknyi emberről”, hogy ez a nemzetközi globáltőke – ahogy ezt a cenzúra üzenni akarta -, hanem éppen a helyi „maroknyi ember”, azaz a Párt vezetése. Ilyen az, amikor a cenzúra túlgondolja az egészet: úgy érezték, antimarxista lenne az az állítás, hogy az emberiség nem ura saját jövőjének, ezért lett az elit elleni szövegváltozat, ami viszont éppenhogy keményebb szovjetellenes értelmezést adott.

Isaac Asimov A halhatatlanság halála című művének kiadása a Szovjetunióban (az eredeti cím egyébként „Az örökkévalóság vége”), nincs cím se rajta, csak a szerző neve, ez egy „válogatott sci-fi művek” sorozat egyik részeként jelent meg:

Összehasonlításként a kommunizmus alatt kiadott bolgár és magyar fordítás, a magyar verizóban nem volt alkalmazva a szovjet típusú ferdítés, míg a bolgárban ügyeltek nem eltérni a szovjet fordítástól, így ugyanaz a ferdített mondat van benne: