Afganisztán és az USA ottani veresége kapcsán a fősodrú liberális narratíva az, hogy a nagylelkű USA mindent megtett, de a bunkómucsai afgánok nem voltak hajlandók segíteni saját magukon, így nem volt mit tenni. S ha követett is el hibát a nagy USA – áldott legyen a neve! -, azt a rohadék Trump követte el, miközben a demokrata Biden hatalmas profi, hibátlan szent ember. Igaz, időnként elalszik tárgyalás közben, de ezt is azért, hogy álmában terveket dolgozzon ki a világ érdekében!
Igenám, de a radikális iszlamisták libbantak nem elégedettek. Hiszen az egyeneságú fejlődés nem mehet visszafelé! Meg hogy hogy nem akarják az emberek a jót? Miért nem védik meg a progressziót? S a nyugat meg hogyan képes aludni ezalatt?
Bevallom, nekem egyre szimpatikusabbak a talibánok. Valahogy úgy vagyok velük, mint a budapesti augusztus 20-i díszmenet vidámparki stílusú dekorációival: első látásra az ember megdöbben, miféle baromság ez, aztán amikor meghallja a ballib megmondóemberek folyamatos öklendezését, hirtelen úgy látja, nem is olyan rondák azok a dekorációk…
