A szeretet istene

A progresszív hivatkozás mindig az, hogy Isten a szeretet istene.

S szeretet alatt az értendő, hogy mindenki tehet bármit, ezt Isten szerető mosollyal jutalmazza. Aki pedig azt merészeli mondani, vannak Istennek tetsző és nem tetsző dolgok, s utóbbiakat Isten egyáltalán nem szereti, az gyűlöletbeszédet mond.

Engem ez a kései szovjet tudományos ateista propagandára emlékeztet. A minap találtam rá a következő gyöngyszemre a 60-as évekből. Szovjet plakát, rajta Gagarin „elvtárs”, aki a templomtornyok felett repülve megállapítja, hogy nincs Isten az égben.

Az elvtárs szó azért idézőjelben, mert a valóság nagyon más a hivatalos verzióhoz képest. Egyrészt Gagarin meg volt keresztelve, ami persze önmagában nem jelent semmit, hiszen kisgyerekként keresztelték meg, de ami fontosabb: mindkét lányát – jelenleg 60+ évesek – ő maga kereszteltette meg titokban. Meg hát eleve nem volt idióta, szóval olyat biztos nem gondolhatott komolyan, hogy nincs Isten, mert nem találkozott vele űrutazása során.

Ráadásul amióta nincs szovjet rendszer, s immár lehet szabadon visszaemlékezni, megjelentek adatok arról, hogy Gagarin hívő volt. Miközben a kiképzett 6-os csapatban volt tényleges ateista is: German Tyitov, aki aztán a második szovjet űrhajós lett.

Maga az a tény, hogy Gagarin lett kiválasztva az első űrhajósnak már annak idején csodálkozást váltott ki a szovjet közvéleményben. Mert ez egy jelképes dolog, ilyenkor olyan embert szokás választani, aki mindenben jelképe a rendszernek. Míg Gagarin nem volt az, mert bár anyai nagyapja őskommunista volt, már 1917 előtt aktív kommunista aktivista volt, de az apai vonala nagyon nem-rendszerkonform: az űrhajós ugyan szegény családból származik apai ágon, azaz szociálisan rendben volt, de ez a XIII. században nemesi címet szerzett Gagarin-család elszegényedett ága.

Egyszerűen a szovjet űrprogram vezetője Szergej Koroljov akkora befolyással rendelkezett, hogy még a Kremlben is hallgattak rá, s végül ő a kiképzett 6 emberből Gagarint nevezte meg, mert ő volt a legalacsonyabb és legsoványabb, Koroljov pedig úgy ítélte meg, kritikus jelentősége van az űrhajós méretének abban, hogy sikeres legyen a misszió.