A szőke, magas, karcsú, világosszemű, hosszúhajú nő nagyon büszke.
Azt mondták a munkahelyen, ideiglenesen nem lesz 1 hétig homeoffice. Az ok: nem kóser, hogy a munkatársak sose látják egymást, szóval legalább 1 hétig lássa mindenki a másikat.
Kellemetlen, de ki lehet bírni. Eleve ez a munjkahely jobb helyen van, átszállás nélkül elérhető 35 perc alatt.
Az egyik munkatárs román, s pont az előbb leírt típus. S bár már 35 év körüli és van gyereke, úgy néz, mint egy szépségkirálynő. Nem úgy néz ki, de úgy néz, látszik rajta a „na ugye gyönyörű vagyok!” tekintet. Lesi, ki néz utána.
Jól ismerem a jelenséget.
Sok éve volt. Egyetemi szórakozás a 80-as évek stílusában. Az ötlet egy olasz-spanyol vetélkedőből. Páros játék, amolyan műveltségi vetélkedő. Jelképes nyeremények. De ez igazi csúcspont nem is a nyerés, hanem a vesztés.
A két legkisebb pontszámot elérő versenyzőnek – csakis a 2 vesztes pár lánytagjának – be kellett mennie egy-egy amolyan zuhanyfülkébe, majd közülük az egyikre ráeresztett egy „csap” megnyitéséból nagyjából 15-20 liter vizet a nyertes versenyzőpár lánytagja. Amolyan korai ice bucket challanenge, csak nem jéggel. Nyilván erotikus cél részben, részben meg vicces.
De hogy ki legyen a végső vesztes a két vesztes közül, azt szavazás döntötte el. A közönség nmegszavazta.
Aztén a két vesztes csaj ott állt: egy büszke szőke lány, meg egy pont ellenkező típus.
A szőke előre mosolygott. Aztén a közönség „sajátosan” szavazott, a másik csajt akarta „eláztatni”. Én meg azonnal átláttam a helyzetet, pár méterről jól láttam a szőke döbbent arckifejezését „hát mi van ezekkel, nem látják, hogy én vagyok a szebb?”. Aztán kijött a zuhanyfülkéből tök szárazon, s láthatóan nehezen rejtette csalódottságát. Neheztelve nézett a múzsámra, pedig ő csak a csapot nyitotta meg a szavazás alapján, nem ő hozta a döntést. Mintha megkínáltak volna a társaságot, hogy választhatnak a májkrémes és a kaviáros szendvics kozött, s a többség a májkrémre szavazott volna.
– A lányok biztos irigyek, a fiúk meg buzik! – gondolhatta.