A szovjet rágógumi

By | 2021-04-22

A farmernadrág státuszáról már írtam a szovjet rendszerben, de most egy másik “csúcstermékről”, a rágógumiról.

Ez se volt tiltott termék, csak korlátozott. S ahogy a farmernadrágnál is, volt import (elsősorban török és jugoszláv), de volt saját gyártás is.

szovjet gyártmányú

A szovjet termék azonban rendkívül rossz minőségű volt, kevés ízben volt kapható, s a legyártott mennyiség is túl kevés volt.

Mindez oda vezetett, hogy a szovjet rendszer olyan státusz épített ki akaratlanul egy tulajdonképpen tizedrangú terméknek, ami nem volt józan ésszel felérhető. A gyerekek pl. még a csomagolópapírját is gyüjtötték, mindig óvatosan kicsomagolva a terméket, a lehető legkisebb sérülést okozva a papírnak.

A jobb külsejű török és jugoszláv rágók pedig egyenes nagy értéknek minősültek, különösen ha volt bennük külön kép is.

A jugoszláv rágó egyébként Magyarországon is értéknek számított, pl. a Donáld kacsás rágók, de mivel bárhol kapható volt olcsón (elsősorban trafikokban árulták), sose tudott akkora hisztérikus divat kialakulni körülötte, mint a Szovjetunióban.

Már a rossz minőségű szovjet rágó is keresett volt, s jugoszláv és a török még inkább, de az “igazi” nyugati elérhetetlen álom volt. A nyugati rágók rendkívül nagy ízválasztékban voltak, jóval díszesebbek, sokszor sajátos alakban, pl. színes gömbök, cigaretta alakban, kisállatok alakjában.

Ezekhez a Szovjetúnióban külföldi ismerős vagy külföldre utazó rokon kellett. Azaz nagyon kevés gyerek juthatott ilyesmihez. A szovjet élet egyik undorító jelensége volt a gyerek, aki idegenforgalmi helyeken külföldiektől rágógumit könyörög.

Emlékszem, egyszer a madridi repülőtéren vettem két nagydoboz cseresznyés rágót (egy nagydobozban 20 csomag volt, csomagonként 10 rágóval), ez valami nevetséges összegbe került ott, ha jól emékszem 200 peseta volt egy nagydoboz (kb. 2 akkori USA-dollár). Aztán volt szovjet iskolatársam, aki hatalmas összegeket kezdett ajánlani cserébe a rágóért: a végén már 10 rubelt akart adni a 10 USA-centes csomagért, ez a hivatalos árfolyam 100-szorosa volt, de a feketepiacinál is 20-szor több!

S persze a kibontatlan rágó ért a legtöbbet, így súlyos dilemmát okozva: egyrészt el kellene fogyasztani, másrészt ha bontatlan, akkor mutogatni lehet büszkén. Mint valamilyen értékes üveg bor, amit őrizgetünk, hogy majd valami nagy eseményen kibontunk esetleg a lehető legtávolabbi jövőben!

Pedig csak egyetlen dolgot kellett volna tennie a szovjet rendszernek: gyártania a termékből sokat. Ennek semmilyen akadálya nem volt. De ez nem jutott eszébe a rendszer vezetőinek.