Előre bocsátom: utoljára kb. 20 éve játszottam társasjátékot.
Mondjuk vegyük a Monopoly-t. Lehetne más is, mindegy. De a Monopoly-ra legalább emlékszem. A lényeg azonban: olyan játék legyen, melynek nincs közvetlen hatása a valós életre, azaz pl. nem lehet erotikus játék vagy pénzes játék se, de teljesen valóságfüggetlen se lehet, azaz legalább annak az elemnek meg kell lennie, hogy a nyertes örül, a vesztes meg szomorú, s mindkettő elismert tény a játékosok által.
A kérdés ilyenkor: mennyire veszi komolyan a játékot a játékos. A két véglet:
- a túl laza játékos, aki oda se figyel az egészre, minden gesztusa azt jelzi, ennek az egésznek semmi értelme,
- a fanatikus játékos, aki a játékot a valóság fölé emeli.
Úgy vélem, az előbbi a vallási fanatikus, utóbbi pedig a következetes liberális.
