Nagyjából 15 éve hagytam abba a rendszeres tv-nézést. Elsősorban a reklámok miatt. Aztán egy időben átmentem fizetős filmcsatornákra, majd azt is elhagytam a torrent hatására.
Azóta csak célzottan nézek tv-t, elsősorban közéleti műsorokat, időnként pedig kifejezett bemerülési céllal, szeretném néha ugyanis megtudni mi az éppen hivatalos tömegkultúra. Manapság a 3 legnépszerűbb műsortípus: a tehetségkutató, a konyhai műsor, s a vetélkedő.
Most a tehetségkutatóról írnék.
A tehetségkutató sok mindent csinál, de egy valamit semmiképpen: nem kutat tehetséget. Az ilyen műsorok győztesei gyorsabban merülnek a feledésbe, mint ahogy onnan előjöttek. S aki megmarad a nyilvánosságban, az pedig olyan szerepet kap ott, amihez nincs szükség semmilyen értelmes tehetségre.
Direkt belenéztem számtalan sok ország és média tehetségkutatójába, s mindenhol ugyanaz a recept. Íme a következő kötelező műfajelemeket találtam, kiválasztottam a legfontosabb 8-at:
- kell egy jó adag teljesen tehetségtelen versenyző, annyira tehetségtelen, hogy a néző azt mondhassa „ez még nálam is szarabb”, ezek azok, akiken jókat lehet röhögni, ezt a zsűri is jelzi azzal, hogy az ilyeneket durván megalázza,
- a műsorban mindenki „megismételhetetlem egyéniség”, a zsűri is, a versenyzők is, a nézők is, ez liberálisul azt jelenti: mindenki tök egyforma, esetleg az egyik balra hordja a sapkáját, a másik jobbra, az egyik befesti a bal fülét lilára, a másik pedig nyakláncként egy kólásüveget visel,
- nagyon fontos a szociális érzékenység, ez azt jelenti, legalább az egyik versenyző tegnap még egy szemétdombon éhezett, ott kóbor macskákkal harcolt eldobott ételért, ezt meg kell siratni, zokog az egész ország, a legjobb, ha az illető fogyatékos is, pl. hiányzik az egyik lába és Dawn-kóros, így fokozható a zokogás,
- a nemlétező dráma nem engedhető meg, a versenyzők közt valamiféle személyes utálkozást kell mutatni, ami persze mindig heppienddel végződik: a végén a vesztesek önfeledten gratulálnak a győztesnek,
- fekete-fehér minden: a versenyző értékelése vagy „alkalmatlan” vagy „te már most sztár vagy”,
- alapvető az érzelmi túlfűtöttség, de a szakmaiság is, így a zsűriben kell 1 tapsikoló típus és 1 komoran hallgató típus is,
- minden műsorba kell egy hihetetlen tehetség, akire világkarrier vár (aztán gyorsan is lesz felejtve),
- az ellenzéket be kell építeni az adásba, azaz mindig be kell engedni egy olyan embert is, aki látványosan nem tartja be a műfaj szabályait.
A tehetségkutató egyfajta fordított dramatizált dokumentumfilm. A dramatizált dokumentumfilm azt jelenti, valós történések bemutatása céljából kitalálnak mellékes körülményeket, szereplőket, részleteket, melyek célja azonban csupán valós események színesebb, érthetőbb bemutatása. Ezzel szemben a tehetségkutatóban valós mellékszereplők, részletek szerepelnek egy valóságban nem létező történés bemutatásának céljából.
