A napokban történt egy banális eset Szófiában, mely azonban kiválóan megvilágítja milyen kevés kell az átlagember befolyásolásához, a közvélemény áthangolásához.
Az esemény, eredeti, legelső változatában, azaz a hír kezdetekor. Egy huszonéves fiatal megölt egy negyvenéves taxist a városközpontban késő éjszaka, dulakodás közben.
Íme az egyes számú narratíva. Valami hülyegyerek bulizás után, biztosan részegen és bedrogozva belekötött a taxisba, majd annyira megverte, hogy az belehalt. Felháborító, hogy ezek a munkanélküli fiatal majmok bármit megtehetnek, meg eleve hogy simán jogosítványt kaphat ilyen fiatal ember! Szegény taxis meg nem elég, hogy éjszaka dolgozik, még bele is halt!
Jönnek az új részletek. Egy majdnem baleset volt a dulakodás oka, az egyik segítséget kért haverjaitól, akik ki is mentek a helyszínre, s verték a másik felet.
Mindenki levonja a következtetést: az ittas-drogos fél okozott majdnem balesetet, aki még tetézte is a helyzetet, mert a drogos haverjait hívta telefonon, így egy egész banda ölte meg a taxist.
Persze a taxisok tiltakoznak a legjobban, meg a meghalt taxis rokonsága. Egyenesen blokád alá veszik az illetékes kerületi rendőrkapitányságot, ahol a „korrupt rendőrök” „védik” a „szemét gyilkost”.
Szóval a narratíva plusz erőre kap. Én pont akkor mentem egy taxival pont arra, láttam a saját szememmel a blokádot. (Várok a szemműtétemre, s nem vezetek kocsit mostanában, ezért voltam taxival.)
Aztán megjön 2 hír, ami csitítja a narratívát:
- a „szemét gyilkos” kórházban van, súlyos sérüléseket kapott ő is, nincs is a kapitányságon,
- gyanúsan sok a cigány a rendőrkapitányság körüli tüntin.
Nos, itt csend kezd kialakulni. Egyrészt a halott immár nem „szerencsétlen taxis”, hanem „valami cigány”, másrészt ha gyilkolt is a srác, immár nem „semmirekellő hülyegyerek”, hanem „bolgár fiatal”, plusz őt is megverték, hiszen kórházban van, azaz nem is gyilkosság, hanem verekedés, mely elfajult, de valójában nem a srác a hibás, egyszerűen mázlija volt, hogy nem ő halt bele. Ez tehát a második narratíva.
Már csak taxis szervezetek szólalnak meg, nincs közfelháborodás. Semmi szolidaritás a tüntetőkkel, sőt „menjenek ki a rendőrök, igazoltassák őket, biztos minden második tüntető körözött bűnöző”, eleve immár nem „dühös polgárok”, hanem „összeverődött cigányok” tüntetnek.
Végül jön a vizsgálat. Először is kiderül, a taxis infarktust kapott, eleve szívbeteg volt, a kapott ütések nem lehetnek okozói a halálának. Másrészt a taxis szabálytalanul haladt, a srác beszólt neki, mire a taxis kiszállt, s megütötték egymást. A taxis sokkal erősebb testalkatú volt, a srácot legyőzte, a földre került, majd még hívta pár rokonát is, akik együtt ütlegelték őt. A srác feltápászkodott, s összesen egy ütést tudott leadni a taxisra.
Bizonyíték: a srác barátnője, aki vele volt, s tucatnyi arra haladó járókelő, plusz utcai kamerák.
Ja és senki se volt se ittas, se drogos.
Három nap után már nem téma az egész. Az egyetlen ami maradt: „ideje keményebb kézzel fellépni, meg fell fékezni az egyre szemtelenebb cigányokat”. A „drogos semmirekellő” ma már „szegény srác, akit majdnem agyonvertek a cigányok”, a halott meg nem „szegény taxis”, hanem „balhés cigány, aki megkapta, amit keresett”. Immár a taxis se – annak a taxinak a taxisa, melyben utaztam harmadnap – is kb. „a cigók hőzöngenek” stílusban kommentálta az ügyet.
Ez a végső narratíva. Mintha a japán Rasomon című filmet nézném. Csak ez valóság.
