Minden nagyobb régiónak megvannak, pontosabban hagyományosan megvoltak a maga szent állatai.
A szent állatok között kiemelkedtek a top-állatok, ez alatt azokat az állatfajokat értve, melyek őrzik a túlvilág kapuit az emberektől, de egyben segítenek is az embereknek a túlvilág sötét oldalával szemben. Tehát az állati őrzők kettős funkciót töltöttek/töltenek be.
Az amerikai kontinensen igencsak érdekesen alakult a helyzet. Gyakorlatilag körzővel meghúzhatók az egyes állati őrzők birodalmai között a határvonalak. Dél-Amerikában a vikunya őrzi a túlvilágot, gyakorlatilag a kontinens legdélibb csücskétől majdnem egészen a mai Panama és Costa Rica határvidékéig. Innentől északra kezdődik az anakonda birodalma egészen a mai amerikai-mexikói határig, sőt ide tartozik Florida, és a déli USA-államok nagyobb része is. Természetesen az egész Karib-szigetvilág is ide tartozik. Innentől északra a medve az úr: mégpedig a grizli és a jegesmedve, gyakorlatilag ez a két faj éghajlati alapon osztja meg egymás közt a területet egészen az északi sarkig.
A jegesmedve úgyszintén uralkodik Európa és Ázsia sarki területein.
Ázsiát az mamut uralja, ill. utódja, az elefánt.
Afrikában a Szaharától délre eső területen az oroszlán az úr, míg tőle északra rokona, a macska. Igen, a házimacska. Ez igencsak szokatlan, mert a háziállatok jellemzően nem túlvilági őrzők, hiszen nem semlegesek, mert letették voksukat az ember mellett. Kivétel ez alól a házimacska. A kutatók szerint ez a különleges, kivételes státusza az oroszlánnal való rokonságára vezethető vissza.
Európát a farkas uralja. A farkas közeli rokona, a kutya nem rendelkezik túlvilágőri státusszal, azonban egyes kutyafajok telepatikus kapcsolatba képesek lépni a farkasokkal, így jobban szolgálva az embereket.
Ausztráliában és Óceániában a helyzet annyiban különleges, hogy nincs szárazföldi túlvilági őr. Ott egy vízi állat, a bálna óvja, védi a túlvilág kapuit.
A mai modern világban – a középkor vége óta – az állatok is mobilisabbá válták. Ezzel magyarázható, hogy az egyes túlvilági őrök megjelennek hagyományos területeiken kívül is.
A kérdés nincs teljesen és meggyőzően feltérképezve, azonban az empírikus tapasztalatok alapján kimondható, hogy a grizli a legaktívabb állat, s szinte az egész Földön vannak nyomai tevékenységének.
