Puzsér polgárkodik.
Előadja, hogy „szerencsésebb” országokban nem kisemberek vannak, hanem polgárok. A kisember azt jelenti, hogy a hónap végén számolja a pénzt, s emiatt vigyáz, nehogy elveszítse munkáját, így szót fogad főnökének. Míg a polgár számára a fontos a saját önbecsülése, így nem hajt fejet.
Azt persze Puzsér is kénytelen elismerni, hogy a polgárság elsősorban vagyoni helyzet, de mégis pörgeti tovább marhaságait.
Azért kíváncsi lennék, mi lenne, ha a kávézó egyik alkalmazottja azt mondaná Puzsérnak, hogy nem úgy kell berendezni a helyiséget, ahogy a főnök – Puzsér – mondja. Vajon nem az lenne a válasz, hogy „majd akkor okoskodj, ha csinálsz saját kávézót magadnak”?
S persze mindenhol ez van, a „szerencsésebb” országokban is: ugyanis olyan nem létezik, hogy a beosztott a felettes helyett dönt.
Mert valójában éppenhogy ez a normális. S teljesen felesleges ezt valamiféle sorsdöntő tragédiaként megélni. A társadalom így működik, az átlagember néha döntési helyzetben van, néha meg végrehajtói helyzetben. Alkalmazottnak lenni munkahelyen pedig végrehajtói helyzet.
A korlátok alól lehet szabadulni, de ennek csak pár módja van:
- a felülre törés: azaz az ember elegendő vagyont szerez, hogy aztán mindig ő lehessen a parancsoló pozícióban,
- a deviáns viselkedés, ennek 2 módja is van:
- a remete/csöves életmód, azaz tudatosan kiszorulni a társadalom szélére, vállalva ennek minden következményét,
- a bűnözés: a nyílt harc a társadalom ellen, azaz a szabályok tudatos megszegése,
- a kikerülős magatartás: egyszerűen kikerülni az olyan helyzeteket, amikor morálisan problémás lehet az adott alávetettség, pl. nem menni olyan munkahelyre dolgozni, ahol a munka része saját elveink megtagadása.
Az persze külön vicces, hogy kiemelt helyen van a kávézóban a falon Hamvas Béla, akitől valószínűleg semmi se állt távolabb, mint a polgári gondolat.