A valóság naív tagadása

By | 2025-01-28
Megosztás:

Puzsér polgárkodik.

Előadja, hogy „szerencsésebb” országokban nem kisemberek vannak, hanem polgárok. A kisember azt jelenti, hogy a hónap végén számolja a pénzt, s emiatt vigyáz, nehogy elveszítse munkáját, így szót fogad főnökének. Míg a polgár számára a fontos a saját önbecsülése, így nem hajt fejet.

Azt persze Puzsér is kénytelen elismerni, hogy a polgárság elsősorban vagyoni helyzet, de mégis pörgeti tovább marhaságait.

Azért kíváncsi lennék, mi lenne, ha a kávézó egyik alkalmazottja azt mondaná Puzsérnak, hogy nem úgy kell berendezni a helyiséget, ahogy a főnök – Puzsér – mondja. Vajon nem az lenne a válasz, hogy „majd akkor okoskodj, ha csinálsz saját kávézót magadnak”?

S persze mindenhol ez van, a „szerencsésebb” országokban is: ugyanis olyan nem létezik, hogy a beosztott a felettes helyett dönt.

Mert valójában éppenhogy ez a normális. S teljesen felesleges ezt valamiféle sorsdöntő tragédiaként megélni. A társadalom így működik, az átlagember néha döntési helyzetben van, néha meg végrehajtói helyzetben. Alkalmazottnak lenni munkahelyen pedig végrehajtói helyzet.

A korlátok alól lehet szabadulni, de ennek csak pár módja van:

  • a felülre törés: azaz az ember elegendő vagyont szerez, hogy aztán mindig ő lehessen a parancsoló pozícióban,
  • a deviáns viselkedés, ennek 2 módja is van:
    • a remete/csöves életmód, azaz tudatosan kiszorulni a társadalom szélére, vállalva ennek minden következményét,
    • a bűnözés: a nyílt harc a társadalom ellen, azaz a szabályok tudatos megszegése,
  • a kikerülős magatartás: egyszerűen kikerülni az olyan helyzeteket, amikor morálisan problémás lehet az adott alávetettség, pl. nem menni olyan munkahelyre dolgozni, ahol a munka része saját elveink megtagadása.

Az persze külön vicces, hogy kiemelt helyen van a kávézóban a falon Hamvas Béla, akitől valószínűleg semmi se állt távolabb, mint a polgári gondolat.