Kapcsolódva ismét korábbi írásomhoz, a vetélkedő még egy népszerű televíziós műfaj.
Hagyományos verziója a műveltségi vetélkedő, ami persze nem műveltséget mér, hanem lexikális tudást. De itt még legalább vannak kérdések, melyekre válaszok születnek. A műfaj még korlátozottan hasznos is.
E műfaj fő eleme az óvatos kasztingolás. Gondosan be kell lőni a játékosok tudásszintjét. Ha a játékosok nagyon tájékozatlanok, senki se fogja nézni a műsort. De ha túl professzorosak, akkor se. Olyan erős középszinthez képest kicsit alul lévő, kicsit felül lévő játékosok az ideálisak, a nagyon jó és nagyon rossz szereplőkből nagyon kevés kell (ez tehát más, mint a tehetségkutatókban).
Az emberek sikeres elbutítása következtében azonban ezek a műveltségi vetélkedők mennek ki a divatból. A mai trend: nem is kell tudás, hanem szerencsejáték szinten megy a „vetélkedés”. Korábban ez csak az erotikus vetélkedők esetében volt divatban, de ma az erotikus vetélkedők immár feminista tiltás alá esnek.
Ma már azonban mind a pajkosság, mind a műveltség ki vannak zárva. A vetélkedők le lettek butítva. Ezek csúcsa valószínűleg a hatalmas nemzetközi sikert befutott Deal or No Deal (a magyar verzió Áll az alku? név alatt futott), ahol 60 percen keresztül dobozokat nyitogatnak a versenyzők, s közben komolyan arról beszélnek, vajon mi lehet egy-egy zárt dobozban. Önmagában persze ezzel semmi gond a résztvevők szempontjából, ez egy egyszerű lottó- vagy pontosabban sorsjegyjáték, a gond azzal van, hogy több százmillió ember képes azt nézni, hogy vadidegenek a képernyőn lottóznak. Hisz ha a nézők részt vennének, akkor ez racionális lenne, de itt nem ez történik.
Valószínűleg e műfaj szülte meg a vetélkedők csúcsát, ahol már vetélkedés látszata sincs: a valóságsót. Ennek lényege, hogy a műsor az, hogy azt nézzük mit csinálnak vadidegenek összezárva egy lakásban.
Kamaszkorom kezdetén, a 70-es években, egy haverommal kitaláltuk az abszolút koncertet. Ez azt jelentette elképzelésünk szerint, hogy kiáll a színpadra pár zenész és énekes, majd nem játszanak semmilyen hangszeren és nem is énekelnek, sőt nem is mozognak, nem is szólnak semmit. Álldogálnak pár percig, majd elmennek. Siker esetében még visszajönnek többször, szóval több „számot” is előadnak akár. Ki gondolta volna, hogy ilyen tényleg lehetséges…
