Sigerus de Brabantia (1235-1284) műve.
A fajta (általános) csak az egyedekben jelenik meg, nincs önálló léte. Ez abból is látható, hogy az ember nem létezett addig, míg egyetlen egyede se létezett.
Ebből az is következik, hogy Isten nem az embert teremtette meg mint fajt, hanem egy adott embert. Így mivel egyetlen emberi egyed se örökkévaló, az emberi faj se az. Más szempontból viszont örökkévaló az emberi faj, hiszen különböző egyedekben folyamatosan létezik, viszont nem lehet ez érvényes érv önmagában.
Az emberi faj keletkezés útján lett. Egy egyénből jön a másik egyén. Az első egyén nem lehetséges, nincs honnan jöjjön a természete, Isten nem lehet magyarázat, mert ő nem hoz létre közvetlenül egyedeket.
A szerző szerint csak az lenne ellenérv, ha Isten az első embert örökéletűnek hozta volna létre, de szerinte ez nem így volt.
A fajta kizárólag az emberi elme absztrakciója, csak benne létezik, lehetőségszerűségként. A fajta (általános) csak az, ami jelöli az egyedit annak eszmebeli absztrakt felfogásán keresztül, s csak ilyen módon létezik, s így is csak a lélekben.
Az általános (fajta) nem szükséges, hogy előzetesen létezzen: a megértés és az általános egyben vannak, egyetlen egészet alkotnak (ahogy a mozgató és a mozgatott mozgása is egységben vannak).
Két lehetőség van ugyanis:
- a fajta létezik a természetben, ha így lenne, nem lehetne az értelem tárgya,
- a fajta csak az elmében (lélekben) létezik, a fent leírt módon.
A cselekedet az értelemben megelőzi a lehetőségszerűséget. Magát a lehetőségszerűséget is a cselekedeten keresztül határozzuk meg (lásd az épíő az aki képes építeni).
A cselekedet továbbá megelőzi a szubsztanciát és az egyedek létrejöttét, hiszen a létrejövetel a lehetőségszerűségtől a valóságszerűsig tartó cselekvéssel zajlik.
De az általánost illetően az örökkévaló dolgok nem előzik meg egymást. Szükségszerű tehát az örökkévalóságuk. Ellenkező esetben a lehetőségszerúségük megelőzné valósgszerűségüket, azaz vagy állandóan lehetőségszerűségben lennének, vagy maguktól lennének képesek átmenni valóságszerűségbe, valamilyen módon egyszerre lennének a két állapotban.
Annak ellenére, hogy a létrehozó cselekedete megelőzi szubsztanciában és végrehajtásban a létrehozottat, ebből nem következik az, hogy maga a létrehozó cselekvés is megelőzné a létrehozott cselekvését (lásd tyúk és tojás).
Isten esetében eleve nincs ellentmondás, hiszen mindig valóságszerű.
Végkövetkeztetések:
- A múlandó dolgok tekintetében az örökkévalóság az alapanyagra vonatkozik. A lehetőségszerű ilyen módon örökkévaló. a létrehozott fajtaként mindig ilyen.
- A fajta örök. Az egyedek esetében a valóságszerűség előbbi a lehetőségszerűséghez képes, mivel a lehetőségből a valóságba való átmenet egy létező cselekvése által zajlik. A megelőzás nem csak időbeli, hanem a képességet illetően is fennáll. Nem csupán maga a létrehozott dolog jön a létrehozóból, de a létrehozódás képessége is, lásd a spermium mint a embert léterhozni képes valóság. Viszont mindez a fajta esetében végtelen lámcolat, minden lehetőségszerű létrehozandóhoz kell egy valóságos létrehozó, s minden létrehozóhoz kell egy lehetőségszerű létrehozandó.
- Nem szükséges, hogy egyezzen egymással a tudományos igazság és a hitbéli igazság.
