Az, hogy a zsidókérdés Magyarországon leértékelődött, először 2015-ben volt látható, amikor a migránskérdés mellékvízén Izrael kiemelt barátja lett a Fidesz-kormányzatnak. S ezt a ballibek legfanatikusabb képviselői se tudták megmásítani, kedvenc jelenetem ezzel kapcsolatban, amikor Vágó Istvánt haverostul kivágja a fenébe a budapesti izraeli nagykövet.
S engem ez a Bíró nevű ember nem érdekel. A róla szóló ballib narratíva teljesen érdektelen: mind az őt támogató többségi, mind az őt szidó kisebbségi álláspont. Persze inkább arra hajlok, hogy Bíró egy gerinctelen alak, mint amilyen az egész Jobbik, de erre se fogadnék nagy tétben, mert semmi jelentősége. Akár még tévedhetek ki: nem zárnám ki, hogy az illető nyilasból úgy lett liberális, hogy ez tényleges belső szellemi folyamat eredménye.
Ami az ügyben érdekes az a ballib agytröszt viselkedése. 30, 20, 10, de még 5 éve is a ballib agytröszt nem csak Bírót nyilvánította volna szalonképtelennek örök időkre, hanem még azt az egyébként megbízható ballib elvtársat is, aki félénken visszaköszön Bírónak.
Ami meg a zsidókérdést illeti, annak leértékelődése pozitívum. A magyar politika élet nagy terhe volt ez.