Ami váratlan

By | 2024-01-30
Megosztás:

Van olyan, hogy teljesen váratlan dolgok történnek.

Mondjuk elképzelem, mi lett volna, ha valaki nekem megmondja 1984-ben, hogy 40 évvel később orosz-ukrán háború lesz. Nagyon röhögtem volna, s azt mondtam volna, előbb lesz kaliforniai-texasi háború, mint orosz-ukrán. S aztán mégis!

A magyar politikában is volt pár biztos pont.

Az egyik az volt, hogy a magyar nacionalizmus együttjár az oroszellenességgel, meg a Trianonban nyertes államok ellenzésével, plusz erősebb vagy gyengébb antiszemitizmussal.

Aztán lassan mindez eltűnt. De legalább magyarázható módon. Az antiszemitizmus erős csökkenése a migráció miatt lett. Az oroszellenesség eltűnése a nyugati woke eszmékre a reakció. A trianoni kérdés változása meg a gyakorlati tapasztalás eredménye: kiderült, a szomszédos nacionalistákkal jobban lehet beszélni, mint az ottani liberálisokkal.

Én nem hittem volna, hogy így lesz. 1999-ben azért szakítottam a MIÉP-pel, mert azt hittem, nem képesek változni. Nálam a Szerbia elleni NATO-agresszióra adott MIÉP-reakció volt az utolsó csepp, meg aztán a MIÉP-hez közeli értelmiség – lásd különösen Lovas Istvánt – ostoba szövegei.

De ez megváltozott, mégpedig organikusan, magyarázhatóan. Örülök neki.

De ami viszont most megy, az ellenoldalon, arra tényleg álmomban se gondoltam volna!

Amiben biztos voltam: van egy ballib szabványcsomag, melynek tartalma:

  • nyugatimádat,
  • kapitalizmusimádat,
  • zsidóimádat,
  • magyarok lenézése,
  • homoklobbizmus.

Ami a kapitalizmust illeti, feltételeztem, előbb-utóbb lesznek majd a ballibaizmus határterületein fejlemények, dehogy a többi 4 marad, abban nem volt kétségem.

Hát erre meg mi történik?

Egy modern ballib szentírás, a Meseország mindenkié szerkesztője zsidózik! Ez kb. olyan, mint hogy Csurka István ünnepel Románia nemzeti ünnepén, Erdély és Órománia egyesülésének napján.

A cikk nem ír sok konkrétumot, de utána néztem: ennek a srácnak olyan szövegei vannak, hogy annak idején még a MIÉP palesztínkendős korszakában se jelenhettek volna meg a pártmédiákban.

S nem akarom azt mondani, hogy az ellenoldalnak, a kritikátlan zsidópárti oldalnak igaza van. Korábban én is oda tartoztam, bevallom, túlságosan a zsidó oldalon álltam, ma már inkább semleges vagyok, hatottak rám keresztény arab ismerősök érvei, akik nehéz helyzetben vannak mindig, mert egyik oldalhoz se tudnak tartozni lelkesen: nem tudnak se az izraelieknek, se az iszlámnak tapsolni.

Szóval a meseországos homokember persze ír igaz dolgokat is Izrael ellen, de amit ő csinál az a ló túlsó oldala: kritikálatlan arabpártiság.

Ami biztos, sose hittem volna, hogy Magyarországra képes begyűrűzni Amerikából a baloldali antiszemitizmus, ráadásul éppen az agresszív homokossággal egy csomagban.