Amikor a nemhivatalos közillem nem tetszik

By | 2022-04-26

A ballib jajjgatás egyik témája az öncenzúra jelenség.

Az öncenzúra pedig csupán azt jelenti, korlátozzuk magunkat, mert amit kimondanánk, azt nem szokás kimondani. Ilyenkor vagy hallgatunk inkább, vagy igyekszünk ugyanazt enyhébben, esetleg sejtetően, szalonképesebben megfogalmazni.

A kérdés mindig az, mekkora az öncenzúra mértéke és mi az alapja. Ha a szalonképesség kritériuma szimpla udvariasság, az ellen kevés ember tiltakozik. A ronda kolléganőnak akkor se mondjuk, hogy ronda, ha ezzel sérül szólásszabadságunk, s ugyanígy teszünk vendégségben is, ha a felszolgált élet rossz. De mondjuk azt már elfogadhatatlannak tekintjük, hogy ne mondhassuk ki egy közszereplő nőről, hogy ronda, vagy hogy ne írhassunk negatív étteremkritikát.

Ugyanez a közéletben. 20-30 éve például kötelező volt támogatni “Európát”, s tapsolni volt illő az ahhoz való csatlakozást. Mindenki ezt tette, még az akkori “szélsőségesek” is, ők is a hivatalos narratíva keretein belül fogalmazták meg kételyeiket. A fő erők pedig egyformán Európa-pártiak voltak: persze a korabeli jobboldali ezen valamiféle “kereszténydemokrata, konzervatív” Európát értett, a korabeli baloldal meg valamiféle “modern, progresszív” Európát, de abban teljes egyetértés volt, hogy Európa az jó dolog, s a felek is azzal vádolták egymást, hogy a másik nem eléggé Európa-párti. Olyan vélemény, hogy nem kell Európa elfogadhatatlan lett volna, ilyet az akkori szélsőbal és szélsőjobb se engedett meg magának.

Azóta sok idő telt el, ma már veszélytelenül lehet “Európa” ellen beszélni, ez nem jelent szalonképtelenséget. Azaz drasztikusan megváltozott a közillem.

A poliitikánál mindig fontosabb a kultúrharc, ez ugyan elvontabb és erősen elméleti, de pontosan ez dönti el, mi legyen a politika korláta, mi a közillem.

A ballib eszme virágkora a 90-es évek voltak, amikor a közillemet sikerült úgy leszűkíteni, hogy gyakorlatilag semmi se fért bele, ami ne lenne ballib gondolat. Aki nem élt akkor, az ma nem érti, hogy lehet, hogy ma olyan embereknek tapsol a ballib agytröszt, akiket akkor kivetett magából mint szalonképtelen alakokat. Lásd pl. Jeszenszki Gézát (MZP-ül: Zelenszki Géza), mai szemmel szinte hihetetlen, hogy 30 éve még kb. hétpróbás fasisztának volt minősítva ugyanazon kör által, mely most teljes mértékben elfogadja őt, miközben Jeszenszki véleménye szinte nem változott időközben.

Nyugaton a közillem folyamatosan szűkül, egyre több olyan dolog van, amit “nem illik” mondani. Lassan már a nő nőnek nevezése is rendszerkritikus, lázadó cselekedetnek számít. Az USA-ban ma már hőssé lehet válni azzal, hogy valaki direkt nem alkalmazkodik a homoklobbi elvárásaihoz. Ezzel szemben Kelet-Európában a folyamat ellentétes: növekszik az illendőség tartománya.

S nemhogy növekszik, de magába kezdett foglalni olyan dolgokat, melyek tabuk a ballib eszmeiség szemszögéből. S a legnagyobb baj ballib szemszögből: aki nem akar konfrontálódni, az ma olyan dolgokat se mond, melyek szabad préda voltak korábban.

Kicsúszott a kontroll a kezükből, ami persze katasztrófa számukra. S az új konszenzus kritikája nagyon nehéz számukra. Ez a hiszti alapoka.