Amikor először meginogtam

By | 2022-01-21

14 éves koromig fanatikus nyugatimádó voltam, semmilyen kétség nélkül. Talán megbocsátható az életkor miatt.

1981 nyarán jött az első kétségem. Spanyolországban voltunk 3 napot, utazva Budapest és Havanna között. Ekkor már túl voltam 1 évnyi kubai életen, azaz már beszéltem, értettem spanyolul. (Egyébként 6 éves korom előtt a spanyol egyik anyanyelvem volt, de aztán 6 és 7 éves korom között elfelejtettem a nyelvet, csak egyes számnevek és a kedvenc játékmackóm neve maradt meg bennem. Szóval amikor kikerültem Kubába 1980 júliusában, újra kellett tanulnom a nyelvet.)

Spanyolországban nagyon nézegettem a lapokat, s ott szembesültem azzal, hogy az emberek 90 %-a nem vásárol közéleti, politikai lapot. Hanem a leggyakrabban bulvársajtót. Akkor magyar bulvár még nem létezett, így ezzel a műfajjal először spanyolul ismerkedtem meg. Nem kell ma már magyaráznom: a bulvársajtó akkor is már a tökéletes agyölő mechanizmus volt.

Én meg arra jutottam: miféle az a nyugat, ahol az emberek zöme önként hülyeségeket olvas?

A hülyeség kvintesszenciáját pedig az egyik spanyol bulvár hetilapban találtam meg. Spanyol államfői látogatás Latin-Amerikában a téma (azt hiszem, Peru volt az ország). A bulvársajtó ilyenkor jellemzően arról ír, mi volt a vacsorai menü, milyen cipő volt az egyik résztvevőn. Miután ez már mind lezajlott, már mindez le lett írva, még kellett írni valamit, gondolom, még maradt üres oldal a lapban. Erre be lett téve egy egész oldalas kép a spanyol királynéről (az előzőről, nem a mostaniról), amint álldogál egy láma mellett. S alatta semmi cikk, csak egy sor “Őfelsége megismerkedett egy lámával“.

Íme egy tipikus semmiről nem szóló “cikk” az egyik spanyol bulvárlapban. Nem volt interjú senkivel, semmi nem lett elemezve, csak egy éppen népszerű téma – Novak Đoković kitoloncolása Ausztráliából – kapcsán valamit írni kellett: a szerző hát leír valami röhejesen banálisat: “Jelena és a két fiú – Novak Đoković fő támasza miután kiutasították Ausztráliából“. A cikk egyetlen alapja: nem jött hír arról, hogy Đoković megcsalná a feleségét vagy válni akarna, tehát biztos boldog családi életet él, azaz a család élete támasza.

Ez már tényleg az egykori szovjet sajtó kategóriája: “X elvtárs fogadta Y elvtársat, a találkozó meleg, elvtársi légkörben zajlott lett, melynek során meg lett vitatva több kölcsönös érdeklődésre méltó kérdés“.