Beteljesül amit mindig mondtam: Magyarországon nincs harmadik út.
Van „baloldal”, mely a nyugat, s annak politikai és gazdasági rendszerének feltétlen támogatását jelenti. S van „jobboldal”, mely szuverenista, nacionalista, nyugatszkeptikus.
Sokszor meg lett próbálva, már 1990 óta, hogy a kettő között kellene valami köztes erőt képezni. Azonban ez nem lehetséges, mert ha döntünk az alapkérdésben, akkor már beálltunk valamelyik táborba, s onnantól hiába minden egyénieskedés, a játszma véget ért.
Jó példa az LMP. A kezdeti időszakban egyértelműen „fideszes” volt minden „baloldali” szavazó szerint, majd amikor a párt megváltoztatta ideológiáját, egyértelműen „ballib” lett minden „jobboldali” szavazó szerint.
Talpramagyar most vette észre a problémát. Próbál helyezkedni. S már kezdi is megkapni a „fideszes áruló” bélyeget saját tábora egy részétől.
– Figyelj ide, Péter, te arra kaptál mandátumot, hogy üsd a Zorbánt, s nem arra, hogy kompromisszumokat próbálj elérni Zorbán és az Unió között! – mondják neki.
A Drága Bolgár Úr – Talpramagyar Péter mentora – igyekszik magyarázni a fanatikus ballib keménymagnak: – Nyugodjatok meg, Péterke a mi emberünk, tisztességes européer libbant, de még kénytelen taktikázni, úgy tenni, mintha nem lenne az, de adjatok neki időt, meglátjátok jó lesz a vége!