Ateista-református vitaszerű

By | 2019-04-04
Megosztás:

Mivel régi ismerősöm az illető, megnéztem legújabb videóját. Hozzéteszem: feleslegesen elvesztegetett 2 óra volt ez, abszolút banális volt a vitának hazudott baromkodás. De ha már megnéztem, írok róla. Viszont másnak nem ajánlom.

Ezen az új videón egy református teológussal „vitázik” a magát magyar Dawkinsnak képzelő blogger.

Meg kell mondanom, a református teológus csalódást okozott. Több érve nem volt a helyén, s nem használta ki egyszer se az alkalmat ateista vitapartnere szétzúzására. Ami döbbenetes: ezzel a kifejezetten rossz teljesítménnyel is égenjáró csillagnak hatott a teológus az ateista prófétához képest.

Mellékes, de valamiféle szent hagyomány a magyar ateista megmondóembereknél, hogy állandó trágárkodás szükséges?

A teológus először is számtalan magaslabdát adott, amiket egy jobb ateista azonnal lecsapott volna. Kezdve ott, hogy először azzal a megdöbbentő állítással állt elő, hogy képes bizonyítani Istent. Aztán persze kiderült: ő is csak révezető érvekre gondol, nem valós bizonyítékoka.

De ez hagyján, ezek után felsorolt 4 alapérvet. melyek közül a 4-es számú – a Jézus-érv – azonnal lesöpörhető, de a 3-as számú – az erkölcs érv – is szétzúzható egy tapasztaltabb ateista által. A 2-es érv a finomhangolásról szintén nem erős érv, bár jobb. Tulajdonképpen egyedül az 1-es érv – a matematikai-fizikai – számítható erős érvnek. Az, hogy nem volt képes ellenérvelni egyikre se az ateista vitapartner nem a református vitapartner érdeme, tegyük hozzá. Ill. az igazság kedvéért tegyük hozzá: a finomhangolás ellen próbált érvelni, de gyorsan belezavarodott.

De lássuk a másik 3 érvre az ateista ellenérveit! Az 1-es érv ellen nem mondott semmi értelmeset, ill. amit mondott, azzal ellenfelét támogatta meg, észre se véve ezt. A 3. érv esetében kiderült: az ateista vitázó nem érti az „objektív erkölcs” kifejezést. A 4. érvnél meg egyenesen félrebeszélt, a témához nem kapcsolódó bibliai leírt eseteket emlegetett.

Az ateista vitázó 2 darab érvet hoz fel saját maga mellett: a vallás nem más, mint a nem ismert természeti törvények pótléka, továbbá Isten fogalma önellentmondó.

Az előbbi teljesen abszurd állítás, csak arra kell gondolni, hogy nem csak a „sötét középkorban” – ami a valóságban sose léetzett -, de a jóval korábbi korokban se azzal foglalkozott a kereszténység, hogy villámokat, földrengést, stb. magyarázzon, hanem metafizikai kérdésekkel foglalkozott, lásd a legkorábbi keresztény teológiát, filozófiát ezzel kapcsolatban.

Ami pedig az önellentmondó Istent illeti, persze, hogy az, ha valaki direkt olyan definíciót ad, mely önellentmondást tartalmaz. Amikor erre a református vitázó rámutatott, az ateista vitázó a saját bűnével vádolta meg vitapartnerét, hogy ő adott rossz definíciót! Tegyük hozzá: még ha az ateista definícióját el is fogadjuk, akkor sincs ellentmondás, a mindentudás és a mindenhatóség nem zárja ki egymást, bárhogy is értelmezzük a mindenhatóságot.

Tegyük hozzá, a református vitázó mindvégig higgadt, nyugodt, magabiztos volt, de jegyezzük meg, ez nem volt túl nehéz, mivel vitapartnere egyszer se volt képes megszorongatni őt.

Ami az ateista vitázót illeti, képtelen volt saját gondolatait szabatosan megfogalmazni, évszázadok óta elvetett ateista érveket se tudott rendesen előadni, majd saját zavarát heveny csúsztatással és demagógiával, mindezt folyamatos trágárkodással fűszerezve, kompenzálta.

Hosszasan lehetne sorolni az ateista fél gyöngyszemeit, lásd „az ősrobbanás az űrben volt”, a „transzcendens” és a „semmi” szó nem értése, a „mindenhatóság” félremagyarázása, s mint már említtetem, nem érti az „objektív erkölcs” jelentését.

A református fél a vita közepére láthatóan elunta magát, kb. mint amikor valakinek a játékpartnere olyan gyenge, hogy már nem élvezet a győzelem ellene, így meg se próbálta szabatosan elmagyarázni az alapokat se, hiszen érezte, ehhez a vitapartnerhez elég egy felületes magyarázat is, lásd azt a részt, amikor nem ad rendes választ a létező rossz problémájára.

Az előbbiek hatására az ateista vitapartner fokozza a trágár stílust, elkezd immár szabályosan félrebeszélni. Üres, bizonyítás nélküli állításokat sorjáz, lásd nincs nyoma Istennek a világban, az ateizmus nagyobb boldogságot eredményez, stb. Ezután jön a személyeskedés, lásd aki velem egyetért, az gondolkodó lény, míg aki nem, az csak betanult szövegeket biflázza agyatlanul. Valamint az örök ateista módszer: a Biblia szövegének szószerinti értelmezése.

Focinyelven ez a meccse 10:0 a református csapat részére, ebből 8 gól úgy született, hogy az ateista csapat elfeledkezett a védekezésről. A meccs maga viszont ötödosztályú szint, olyan, melyre csak a játékosok rokonai mennek el.

*

Megjegyzés: A református teológus időközben szólt, sose állította, hogy bizonyítani tudná Istent. Visszahallgattam, igaza van, sose mondta ezt. Szóval ez a megállapításom téves volt.