Átpolitizált átírás

By | 2022-06-06

A magyar kommunista rendszer bevezetése után, valamikor az 50-es években sikerült kialakítani egy orosz-magyar átírási rendszert. Persze volt benne egy sor logikátlanság, meg még kivételek is, de mégis: lett egy rendszer.

Most nem részletezném, de most az alap az oroszra jellemző keménység/lágyság átadásának kérdése. A szabályzat lényege ebből a szemszögből:

  • az orosz lágy d, n, t mindig jelölendő, mégpedig magyar gy, ny, ty betűvel,
  • minden más orosz lágy mássalhangzó csak akkor jelölendő magyarul, ha a, o, u előtt áll, ezekben az esetekben egy j-vel,
  • kivételesen jelölendő még a ьи kapcsolat mint ji.

A rendszerváltozás után a rendszer egyre halványodott. Lassan az angol átírás került helyére, mely viszont nem egységes.

A fenti rendszer mellett létezett hivatalos ukrán-magyar, belarusz-magyar és bolgár-magyar átírási rendszer is. Magukon az egyes rendszereken belül is voltak súlyos ellentmondások (én pl. a hivatalos bolgár-magyar átírást emiatt sose használom). De még nagyobb gond a “szovjet” átírások közti logikátlanság. Ez persze nem okozott gondot a szovjet korban, mert akkor mindent oroszból írtak át, nemigen volt valós szükség belarusz és orosz nevek átírására.

A posztszovjet korban azonban a probléma megjelent. Most az orosz-ukrán háború kapcsán megjelent a kényszeres ukranizáció is. Az eredmény: az átlagember számára teljesen érthetetlen az egész rendszer.

A legbizarrabb szabályrészlet: az orosz esetében “minden más – azaz nem d, t, n – lágy mássalhangzó csak akkor jelölendő magyarul, ha a, o, u előtt áll, ezekben az esetekben egy j-vel”, miközben az ukrán esetében ez “ha a, e, o, u előtt áll”. A különbség teljesen indokolatlan, ráadásul értelmetlen.

Szóval van ez a város rendszeresen a hírekben, a Luganszki NK által magáénak tartott területen. A város orosz neve: Северодонецк, míg ukrán neve: Сєвєродонецьк. A név második felében van tényleges eltérés, ez a “Donyec” folyó nevében az eltérés.

A mai Ukrajnában 4 hatalmas észak-déli irányú folyó van, ezek nyugatról keletre: a Dnyeszter (Dnyiszter), a Déli-Bug (Buh), a Dnyeper (Dnyipro), s a Donyec (Donec). Most tulajdonképpen a követlen orosz cél a háborúban a Donyec teljes bal partjának meghódítása, ez majdnem teljesen sikerült is.

A Donyec nevében oroszul lágy “n” és kemény “c” van, míg ukránul fordítva: kemény “n” és lágy “c”.

A város nevének előtagja, a szever/szjevjer rész viszont teljesen azonos. Az írásalak eltér, mert:

  • orosz е = ukrán є,
  • orosz э = ukrán е,

de a kiejtés teljesen azonos: a két kezdeti mássalhangzó mindkét nyelven lágy “sz” és lágy “v”.

A magyar átírás abszurditása miatt viszont úgy tűnik, ezek eltérő ejtések: hiszen az orosz verziót Szevero-, míg az ukránt Szjevjero- alakban írjuk át. Ennek azonban egyetlen oka: az orosz-magyar és az ukrán-magyar átírás közti inkoherencia. Viszont tessék meghallgatni orosz és ukrán híreket: az ejtés természetesen azonos.

Nekem személyesen semmi bajom azzal, ha valaki ragaszkodik az ukrán verzióhoz. Ezzel semmi gond, míg nem hiszi azt, hogy ez eltér az orosztól, miközben valójában semmilyen szever/szjevjer eltérés nincs, ez csupán a zavaros magyar átírásban létező eltérés.

Azért írtam, mert páran kérték, magyarázzam el a “rejtélyt”.