Az utóbbi pár egyik pozitív fejleménye Magyarországon az antiszemitizmus drasztikus csökkenése.
Nagy részben ez Orbán érdeme, természetesen a körülményeket nem Orbán teremtette meg, de kihasználta azokat pozitív módon. Ezért mindenképpen le a kalappal előtte, mert ezzel az egyik fő magyar szellemi probléma kezdett megoldódni.
Történelmi okokból a magyar nemzettudat fontos eleme a német- és zsidóellenesség. Teljesen természetes, hogy amikor egy népet idegenek uralnak, az idegen népek ellen kialakul egyfajta zsigeri előítélet és utálat. Míg azonban a németellenesség a világháború után gyakorlatilag teljesen eltűnt, a zsidóellenesség megmaradt, még azután is, hogy – Rákosi bukásával – a zsidók hatalma a magyarok felett a múlté maradt.
Ezt a jelenséget mindig súlyos problémának tartottam, olyasminek, ami hátráltatja a modern, mai körülményekre adandó válaszok megszületését. Ugyanis a különféle zsidó összeesküvési elméletek semmire se jók, csak arra, hogy meggátolják az embereket a valóság elemzésében.
A rendszerváltozás után természetesen ismét megjelent nyíltan az addig csak lappangó antiszemitizmus. Ezt nagyban erősítette az is, hogy a zsidóság szinte egy emberként állt be a liberalizmus mögé, amit sok magyar úgy értékelt mint a zsidóság magyarellenességét igazoló tényt. Ez persze tévedés, a világon mindenhol jellemző tény, hogy a kisebbségek igyekeznek mindig olyan erőket támogatni, melyek a legkevésbé támogatják a többség nemzeti ébredését – ennek oka azonban nem valamiféle gonoszság, hanem egyszerűen önvédelmi reakció.
Orbán második kormánya – 2010 – óta az állami vezetés azonban sikeresen megosztotta az addig monolit tömbként szereplő zsidó hangadókat, ami rádöbbentette lassan a magyar többséget: a magyarországi zsidóság különböző típusú emberekből áll, s nem képeznek semmiféle egységes, szinte ellenséges erőt. Ugyanúgy nem alkotnak valamiféle titkos, felülről irányított egységes egészet, ahogy a magyarok sem. Mára a magyarországi zsidóság egyes nagy ikonemberei, mint Konrád és Kertész, a kormányzatot támogató álláspontokat hangoztatnak. Más oldalról ugyanez volt az LMP megalakulása és fennmaradása, a pártelnök ott szintén zsidó, aki bátran szakított az addigi ballib tabukkal és zsidóként dobott kesztyűt a ballib agytröszt pofájába.
Az idei menekültkérdés hatalmas segítséget nyújtott mindenben. Több emberrel is volt dolgom, aki ennek hatására vizsgálta felül korábbi antiszemita nézeteit: vajon Izrael politikája és helyzete nem önvédelem-e bizonyos szempontból, hasonlóan a magyar kormányzat által megépített, rendkívül hatásosnak bizonyult határfalhoz?
Elindult tehát egy fontos, hatásos folyamat. Azt hiszem, ez így lassan az antiszemitizmus teljes marginalizációjához fog elvezetni.
A ballib agytröszt persze mindent megtesz most az antiszemitizmus fennmaradása érdekében, hiszen nyűszítve érzi: ezzel elvesztette egyik hatalmas fegyverét.