Az olasz Anselmus (Anselmo) (1033-1109) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának.
Az igazság örök, nem lehet se kezdete, se vége, azaz Istennel azonos.
Az igazság kétfélesége:
- a nyelvi kifejezés: mindig igaz, amikor valós dolgot jelöl, akkor is, ha a dologról való állítás nem igaz,
- a kijelentés helyessége: ha pozitívan állítja a valóságost vagy negatívan nem-valóságost (ennek kötelező része a nyelvi kifejezés helyessége is).
A gondolat igazsága: amikor helyes, azaz olyanra gondol pozitívan, ami van, aminek lennie kell, vagy olyanra gondol negatívan, ami nincs, aminek nem kell lennie.
Az akarat igazsága: amikor becsületes, helyes dologra irányul.
A cselekedet igazsága: a jó cselekedet igazságos. A természetes cselekedet mindig igazságos, hiszen ez akarattól független. A nem-természetes lehet igazságos és nem-igazságos is.
Az érzékelés igazsága: mindig jelen van. Az érzéki csalódás nem magában az érzékelésben van, hanem az érzékelés feldolgozásában.
A létezés igazsága: mindenben jelen van, mivel a létezés alapja Isten, aki a teljes igazság.
Hogyan lehetnek akkor rossz dolgok? Hiszen azt mondtuk, minden dolog létezése igazság. A rossz dolgok olyanok, melyeknek egyszerre lenniük kell és nem lell lenniük. Ugyanaz a dolog ugyanis több szempontból merülhet fel. A szerző példája: valaki ver valakit:
- igaz tett: bűnöst ver a törvény embere, büntetésként,
- igaztalan tett: bűntelent ver bárki önkényesen,
- mind a kettő egyszerre: bűnöst ver bárki önkényesen.
A dolgok szimpla létezésükkel már jelzik, hogy lenniük kell.
A legfelső jó nem kötelezettségből igaz. Létezésének oka egyedül saját maga. Ezért oka minden másnak.
Egyes igazságok csak hatások, míg mások okok és hatások. Tehát bár minden létezésében benne van az igazság, mely a legfelsőbb igazság hatása, így oka a gondolkodás igazságásnak és a kijelentések igazságának is, de ezek a maguk részéről nem okai semmilyen más igazságnak.
Van még egy igazság: a testi dolgok igazsága, de ez más jellegű, mert nem ésszel, hanem érzékeléssel fogható fel, így helyesebb őket helyességnek nevezni.
Az igazság meghatározása mindezek alapján: csak az ész számára érzékelhető helyesség.
A szabad akarat feltétel ahhoz, hogy valamit szűkebb értelemben igazságosnak nevezzünk. Az akarat igazsága a meghatározó. Ha valaki igazságosan cselekszik, de akarata nem igazságos, az nem érdemel dicséretet. Továbbá, az akaratnak magáéra a dologra kell vonatkoznia, s nem lehet az alapja kényszer.
Minden igazság egy.