Aki nem intelligens, az úgyse alkalmas a pszichológiai trükkökre. Aki meg kemény autista, az észre se veszi őket.
A baj az enyhe autistákkal van, akik még intelligensek is valamennyire.
Ők ugyanis megértik mik a pszichológiai trükkök, azt is, miért hasznosak, viszont autista személyiségükből kifolyóan nem képesek ezeket helyesen alkalmazni, ha nagy nehezen erre szánják el magukat. Szóval az eredmény rendszeresen katasztrófa: mivel nem érzik át az egészet, így rendszerint túljátsszák magukat, ami nagyobb bajt hoz, mintha bele se kezdenének a próbálkozásba.
Az autista alapvetően utálja ezeket a trükköket, valahogy viszket tőlük. Alapvetően 3 fő trükk van:
- úton-útfélen mondjuk ki a megnyerni kívánt személy nevét, ugyanis szinte mindenki jobban reagál, ha nevén fordunlink hozzá,
- beszéltessük a megnyerni kívánt embert, mielőtt akatnánk tőle valamit, ugyanis ezzel az illető már megnyílik felénk,
- kötelezzük le valamilyen gesztussal a másikat, dicsérjük meg legalábbis, talán ez ma már a legkevésbé működő trükk, mert annyira elterjedt, hogy az emberek ösztönösen is észreveszik.
Intelligens autistának lenni csak egy szempontból jó: igaz, hogy nem tudunk másokat megnyerni, de legalább velünk szemben is hatástalanok ezek a trükkök.
