Az írás mélysége

By | 2021-09-04

Az írásmód mélysége azt jelenti: mennyire szoros a kapcsolat egy nyelv beszélt és írott alakja között.

Ha a kapcsolat kisfokú, az azt jelenti, az írás és a beszéd között a kapcsolatos semmilyen vagy felületes, ill. a kapcsolat nem egyértelmű. Az írás nem jelzi a kiejtést, vagy csak nagyon részlegesen jelzi. Ide tartozik:

  • minden logografikus típusú írás, hiszen ennek az írástípusnak éppen az a fő jellegzetessége, hogy az egyes írásjelek jelentéstartalommal rendelkező elemeket jeleznek, nem hangokat – ilyen pl. a kínai írás, részben a japán írás, de ilyen volt az ősi egyiptomi és az eredeti maja írás (a mai egyiptomit – a kopt nyelvet – és a mai maját már nem így írják),
  • minden szótagíró típusú nyelv, mert bár az írás és a beszéd között van egyértelmű kapcsolat, az nem hangokat, hanem hangkapcsolatokat jelöl – ilyen pl. részben a japán írás,
  • minden mássalhangzóírás (abdzsad), hiszen csak a magánhangzókat vagy nem vagy nem teljesen jelöli., pl. a héber és az arab.
  • s végül minden magánhangzójelölős mássalhangzóírás (abugida) és abc-típusú betűírás is, ahol elvileg minden hang jelölve van, de a kapcsolat esetleges, lásd az angol vagy a francia írás.

A legjobb példa erre az angol. Miért tartozik ide:

  • a betűknek csak egy kis része jelez egyértelműen egy adott hangot: pl. ilyen a b és az f betű,
  • egyetlen hang sem jelezhető egyértelműen egy-egy adott betűvel,
  • önmagában egy-egy angol betű egy rakás hangot jelölhet, még egy sor betűkombináció esetében se lehet biztosra menni,
  • a helyesírás bonyolultsága olyan fokú mindezek miatt, hogy több idő kell annak megtanulásához, mint egy jól megszerkesztett abugida-írás, sőt egy szótagírás esetében – a japán írásban ha nem számoljuk a kínai eredetű kandzsikat, kb. 70 jel van, s ezek egyetértelműen jelölnek hangot vagy hangkapcsolatot (a japán írás könnyű lenne, ha nem lennének kandzsik benne)!

Ha a kapcsolat közepes, az azt jelenti, az írás és a beszéd között erős a kapcsolat, de sok a kivétel és a :

  • minden magánhangzójelölős mássalhangzóírás (abugida), ahol a kapcsolat erős az írás és a beszéd között, de nem teljes, viszont az esetek többségében megbízható, pl. hindi,
  • minden abc-típusú betűírás ahol a kapcsolatos erős írás és beszéd között, de nem teljes, viszont az esetek többségében megbízható, pl. orosz.

Az orosz jó példa. Az egyes betűk jelzik nagyjából milyen hangról van szó, de a pontos ejtés csak a környező betűkkel együtt tudható biztosan. Pl. az orosz д betű lehet “d” vagy “gy”, ez csak a következő betűből tudható meg. Ezen kívül egyes esetekben az írás történelmi elvű.

Ha a kapcsolat erős, az azt jelenti, az írás és a beszéd között erős a kapcsolat, a fonéma=betű elv a legtöbb esetben érvényesül, persze lehetnek kivételek, de ezek száma véges:

  • a gyakoribb típus, amikor a szóelemek elemzésén alapul az írás, azaz az egyes szóelemek azok alapalakjukban érvényes kiejtés szerint írandó akkor is, ha az adott szóban az ejtés más, lásd ilyen a magyar írás, “barátság”, mert a “barát” és -ság/ség elemekből áll, miközben a kiejtés “baráccság”,
  • a ritkább típus, amikor a tényleges ejtés számít, ilyen pl. a horvát, lásd “Zagreb” (Zágráb), de ha hozzátesszük a -čanin képzőt (mely lakost jelent), akkor az összetett szóban immár “zagrepčanin” lesz, mert a zöngétlen č hatására a b zöngétlenedik.

A magyar írás miben sérti meg a fonéma=betű elvet? Íme:

  • a már említett szóelemző írásmód,
  • a j fonémát 2 betű jelzi: j és ly,
  • idegen szavakban felesleges plusz betűk önálló hangérték nélkül: q, w, x, y, ráadásul az utóbbi lehet “i” és “j” is,
  • korábbi helyesírások használata nevekben, lásd Kossuth, ejtve “kosut”,
  • a “h” egyes esetekben néma, lásd “cseh”,
  • egyes idegen szavakban a “h” írása “ch” alakban, pl. technika,
  • a rövid/hosszú magán- és mássalhangzók nem mindig pontos használata, lásd “egy” ejtve “eggy”, búcsú ejtve “bucsu”, “akkumulátor” ejtve “akumulátor”, “unió” ejtve “únió”, stb.,
  • s természetesen minden kettős betű, lásd “község”, nem tudható, ez “zs” vagy “z” és “s”.

Ez egy térkép, de nem én készítettem, pl. nem is értek egyet több kategorizációval, mondjuk a spanyolt szerintem nincs miért a közepes kategóriába sorolni:

piros – gyenge kapcsolat. sárga: közepes kapcsolat, zöld – erős kapcsolat