A 2010-es fordulatnak van egy alapvető belső hibája.
Orbán helyesen felismerte az 1990-2010 közti gazdaságpolitikai modell – a liberális görénykurzus – tarthatatlanságát.
Az országot lassan vissza kell szerezni, le kell törni a nyugati rablótőke szarvát, bivalyerős államot kell kialakítani. Ez mind helyes cél. Egyes lépések meg is történtek.
A nyomás viszont az országon hatalmas. A nyugati liberális elit éjjel-nappal támad. Az ország még a V4 keretein belül sem rendelkezik e támadás leállítására elegendő erővel. A liberális elit hatalma csökken ugyan nyugaton, immár van 3 nyugati állam, mely a szövetségesünknek tekinthető, de ez még nagyon kevés.
Orbán azt a módszert alkalmazza, hogy a magyarországi nyugati tőke egy részét bőkezűen segíti (lásd emelkedő adókedvezmények), amit ez a tőke azzal viszonoz, hogy otthoni kormányaikat féken tartja. Ez a legnagyobb részben a német tőkével látható. Paks 2-nek pl. Brüsszel azután adott zöld fényt, miután Orbánék bevonták a német nagytőkét is a projektbe.
Innen az ellentmondás: egyrészt a cél a nyugati tőke visszaszorítása, másrészt ugyanez a nyugati tőke véd meg minket a nyugati politikától.
Nehéz ügy ez. Arra emlékeztet, mint amikor Horthy egyszerre próbált jóban lenni az angolokkal és a németekkel.