A következő messiás most Magyar Péter. S megalakítja megint a következő kiábrándultfideszes pártot.
Melynek sorsa a gyors bukás. Vagy számukra még rosszabb esetben: ballib bukás.
Olyan ez pártban, mint vallásban Iványi vagy Perinta. De Iványinak legalább van párezer valódi, létező híve, aki tényleg hisz benne vallásilag, szóval Perinta a jó példa. Érdemes megnézni Perinta bármely erőlködését: ezek mind valamiféle „igazi kereszténység, tiszta katolicizmus” címszó alatt mennek, miközben hívei között gyakorlatilag egy keresztény sincs. Ez még Perinta FB-profiljából is látható, a lelkes hívek mind az „én ateista vagyok, de nagyszerű, amit csinálsz, Rita!” típusú hozzászólásúak.
Azaz az ellentábornak tetszik az, amit csinál Perinta, az elvileg ő táborának nem.
Ez Amerikában jól látható azoknál a felekezeteknél, melyek megadták magukat a homoklobbinak. A homoklobbi követelte, legyenek nyíltak, befogadók, toleránsak. S ők megtették, majd mi az eredmény? Az eredeti hívek távoznak, de újak se jönnek, mert az eddigi homoklobbistáknak most már nem téma az ügy, hiszen győztek. Az ateistának semmilyen kereszténység sem kell, nyitott, befogadó, toleráns se.
A kiábrándultfideszes pártok helyzete ugyanez. Azért nevezem MDNP-effektusnak, mert ez volt a legelső ilyen projekt.
Az 1994-es választásokon a jobboldal megsemmisült, összesen 22 %-ot ért el mandátumarányban (1990-ban még 60 %-ot), de ez is soknak tűnt a kétharmados ballibek számára, így megkeződött a szétverés. Ennek eszköze volt az MDF „nemzeti liberális” szárnyának kiválása, MDNP néven.
A ballib médiák gyakorlatilag agyonsztárolták az MDNP-t (s akkor szinten minden média ballib volt), dicsérték, hogy végre itt az igazi európai, modern konzervatív jobboldal, mely szakít a múltba révedő, horthyfasiszta, kódoltan antiszemita MDF-fel. Kötelező volt fényes jövőt jósolni az MDNP-nek.
Aztán jöttek az 1998-as választások, s az MDNP csak az 1 %-ot tudta megugrani, éppen hogy járjon állami finanszírozás, de csillagászati távolságban maradt a parlamentbe jutástól.
Kiderült: minden baloldali szavazó imádja az MDNP-t, de persze nem szavaz rá, hiszen van baloldali párt, akire szavazhat, viszont szeretné, ha a jobboldaliak az MDNP-re szavaznának. A jobboldaliak viszont nem szavaznak rá, hiszen szemükben ez a párt baloldali.
(Most hagyjuk azt, hogy ki igazi baloldal és ki igazi jobboldal.)
Ez is hasonló most. A baloldali szavazó nem szavaz egyik kiábrándultfideszes pártra se. Se MZP, se Jakab, s a röhejes Új Világ Párt, se a többi hasonló nem kell, s Magyar Péter se fog kelleni. Ahogy a jobboldali szavazónak se kellenek persze, hiszen számára ezek baloldali pártok.
Ami ilyenkor elképzelhető leginkább: a vacillálók közül páran oda szavaznak, olyanok, akiket esetleg a ballibek megnyerhettek volna, azaz végsősoron tőlük megy el a szavazat.
Talán csak Vona új pártjának van valami esélye, mert az eleve nem próbál a kiándultfideszes narratívával dolgozni. Plusz embereit nem sztárolja az ellenfél éjjel-nappal. E tekintetben a legröhejesebb az Új Világ Párt volt, melynek teljes 10-tagú tagsága éjjel-nappal ballib stúdiókban osztotta az észt.
