Azok a borzasztó középkori adók!

By | 2012-11-09
Megosztás:

Nézzük meg, hogy Magyarországon egy középkori, kora újkori átlagember vagy egy mai átlagember adózik-e többet!

Mai átlagembernek tekintsük egy átlagos fizetésű bérmunkást, alkalmazottat! Azt hiszem ezzel nem lehet különösen vitába szállni!

De kit tekintsünk XVI-XVIII. századi átlagembernek? A lakosság 80-85 %-a jobbágy volt, így nyilván jobbágyi sorsban élőt kell ilyennek tekintenünk.

Lássuk először is az átlagos jobbágyterheket!

1 forint éves adó egész jobbágytelkenként. Ez egy komoly összeg. Ennyi pénzt a XVIII. században egy napszámos 20 nap alatt keresett meg. Évi 300 munkanapot számítva, ez kb. egy személy jövedelmének 7 %-a.

Évi 50 nap robot a földesúr részére igásállattal vagy 100 nap igásállat nélkül. Egy évben átlagosan 300 munkanap volt akkoriban, így ez 17 % igásállattal vagy 33 % igásállat nélkül. Vegyük a kettő átlagát az egyszerűség kedvéért: 25 %.

Terményadó: 10 % az egyházközségnek, 10 % a földesúrnak.

Rendkívüli földesúri adók is léteztek, különböző kötelező ajándékok formájában. Ezek mérete változó volt. Vegyük ezeket durván 10 %-nak.

Összesen: 7 + 25 + 20 + 10 = 62 %

De ne feledjük azonban, hogy ez az adó nem személyenként került kifizetésre, hanem egész jobbágytelkenként. Feles teleknél a robot és a telekadó az egésztelkes adó fele volt, negyedes teleknél a negyede, stb. Ha pedig a jobbágynak nem volt jobbágytelke (ezeket nevezték zselléreknek), akkor nem fizették sem az egyforintos adót, sem a terményadót, sem a rendkívüli adókat, őket csak a robot terhelte. A jobbágytelek nélküli, csak házhellyel rendelkező jobbágyok (házas zsellérek) és a jobbágyság legszegényebb rétege, mely sem jobbágytelekkel, sem házhellyel nem rendelkezett (házatlan zsellérek) mennyit fizettek? Nos, számukra csak robot volt: a házas zsellérek számára évi 18 nap (tehát 6 % adóteher) robot, a házatlan zsellérek számára pedig évi 12 nap (tehát 4 % adóteher) robot.

Egy jobbágytelek mérete átlagosan 25 hold (kb. 13 hektár) volt. Ennél lehetett több rosszabb termőföldeken, s kevesebb jobb termőföldeken. A házhely mérete szinte egységesen 1 hold (kb. fél hektár) volt.

Milyen volt a jobbágyság rétegződése? Kb. a következő:

  • 3-4 % egésztelkes,
  • 6-7 % féltelkes,
  • 20 % negyedtelkes,
  • 30 % nyolcadtelkes,
  • 40 % zsellér.

Azt hiszem, vehetjük bátran átlagembernek a nyolcadtelkes jobbágyot. Egy nyolcados jobbágytelek terhei tehát:

  • éves adó 13 krajcár, kb. az éves jövedelem 1 %-a,
  • robot: évi 7 nap igásállattal vagy 14 nap igásállat nélkül, ez kb. 3 vagy 6 %, vegyük az z egyszerűség kedvéért 5 %-nak,
  • terményadó: 10 % az egyházközségnek, 10 % a földesúrnak, összesen 20 %, ez független volt a telekmérettől,
  • rendkívüli földesúri adók, vegyük ezeket durván 10 %-nak.

Összesen: 1 + 5 + 20 + 10 = 36 %.

Ne felejtsünk el azonban valamit: ezt az adót nem a jobbágycsalád minden tagja fizette, hanem a jobbágycsalád együtt. A robot mérete nem személyre vonatkozott, hanem az egész családra együttesen. Így durván azt mondhatjuk, hogy egy akkori átlagember jövedelmének 25-30 %-át adózta le különböző formában, míg 70-75 % megmaradt neki.

Ezzel szemben a mai átlagteher 60-65 %. Minden megkeresett 1000 forintból 500-at elvon az állam különféle adók és járulékok formájában, s a megmaradt összegből még elvesz egynegyedet közvetett adók (ÁFA) jogcímén. Durván számítva kb. 60 %-ot vesztünk el adózás formájában.

A következtetés: a modern ember adóterhe pontosan a duplája a középkori, kora újkori ember adóterhéhez képest!