Az első Orbán-kormányzat idején – sőt, utána is még egészen 2009-ig – a fideszes holdudvar egyértelműen euroatlantista, kereszténydemokrata volt. Ami önmagában nem baj, végülis lehet ilyen álláspont, bár én magam nem osztom. A vicces ennek eltúlzása volt.
Az egyik esete ennek közismert: a 2000-es amerikai elnökválasztás során a Demokrata hetilap belelovalta magát, hogy valójában ez a „nemzeti” Bush és a „komcsi” Gore között zajlik, s úgy ünnepelte Bush győzelmét, mintha legalábbis Bencsik főszerkesztő közeli rokona lenne.
De most egy másik, nyelvi elemről. Az albán-szerb viszály során a magyar „jobboldali” holdudvar belelovalta magát, hogy itt rossz szerbek küzdenek jó albánokkal, ami persze önmagában nem gond – bár én ezzel se értettem egyet -, de ezt igyekeztek nyelvileg is kifejezni.
Szóval: az addig magyarul csak Koszovó vagy Rigómező néven ismert területet hirtelen elkezdték „Koszova” alakban emlegetni, csak mert a terület albán neve ez (Kosova).
Manapság ugyanezt tapasztalom a „baloldali” magyar médiákban is, Ukrajna kapcsán. Új jelenség van: az ukrajnai helyneveket azok ukrán alakjából kezdték átírni, akkor is ha a magyarban régesrég meggyökeresedett az orosz alak.
A Luhanszkot még lenyelem Luganszk helyett valahogy, hiszen nem volt közismert. De hogy Harkovból Harkiv lett az nevetséges.
Még jó, hogy Kijevből nem csináltak Kijivet!
Pedig jobb lenne, hogy ha már ukránosítanak, legalább helyesen tennék. Ugyanis elárulok egy titkot, az orosz és az ukrán ábécé nem azonos. Íme az eltérések:
- orosz г = ukrán ґ,
- orosz е = ukrán є,
- orosz э = ukrán е,
- orosz и = ukrán і,
- orosz ы = ukrán и,
- orosz ъ = ukrán `,
- ukrán г = magyar „h”,
- ukrán ї = „ji”,
- ukrán щ = mindig „scs”, ellentétben az orosszal, ahol ez a kiejtés archaikusnak számít.
Különösen az e-k és i-k vannak összekeverve a magyar átírásokban.
Remélem, segítettem.
