Ballib patkányozás

By | 2016-03-27

Megtörtént, amire számítottam.

Amikor tavaly meghalt Göncz volt köztársasági elnök, két fő esemény zajlott a hozzászólók között:

  • abszurd személyi kultusz,
  • patkányozás.

Az előbbi csoport bármilyen megjegyzést Göncz-cel kapcsolatban, ami nem szuperlatívuszokban reagálta le életét az elhunytnak heves gágogással, trágárkodással és műfelháborodással reagálta le. Amikor leírtam: Göncz ötödrangú politikus volt, megkaptam minden fanatikus ballibtől, hogy ezzel tisztességtelen ember lettem, ugyanis halottgyalázást követtem el.

Pedig mióta halottgyalázás egy közszereplő halálakor az illető pályájának kritikus elemzése?

A patkányozás is butaság, bebizonyítatlan – és szinte biztosan hamis – vádak sorolása egy halottról valóban nem helyes dolog – sosem az, de különösen nem pont elhunyta pillanatában. Nekem volt egy közös ismerősöm Göncz-cel, így én történetesen biztosan is tudom, hogy a Göncz besúgóságáról szóló mítoszok NEM igazak. Ezzel együtt Göncz sosem tetszett nekem, még liberális koromban sem tetszett, s ennek fő oka az a mértéktelen személyi kultusz, melyet a ballib megmondóemberek kreáltak köré.

De most meghalt a “másik oldal” embere – Pozsgay.

Érdekes módon most a ballib kommentelők elemeznek is, patkányoznak is – most ez nem halottgyalázás?

Pozsgay valóban elsőrangú politikus volt, a rendszerváltás egyik fő személyisége. Én nem szerettem, s akkor sem szerettem, amikor érdemein felül ünnepelt ember volt a rendszerváltozás előtti 1-2 évben – egyszerűen nem szeretem a személyi kultuszt. De el kell ismerni: az események egyik főszereplője volt akkoriban,

Most a legfőbb vád ellene, hogy gerinctelen volt. Persze tudjuk, ballib nyelven a “gerinctelen” szó mindenkit jelent, aki nem ballib, s Pozsgay sosem volt ballib, így ebből a szempontból tényleg nagyon gerinctelen ember volt. De a szó eredeti, igazi értelmében Pozsgay sosem volt az: ha az lett volna, meghúzódott volna a háttérben vagy egyenesen az MSZP reformereinek biztos győztes csapatához csatlakozott volna, s akkor ő lehetett volna a liberálissá vált MSZP egyik főembere a 90-es években. Ő azonban nem így tett, hanem elveinek megfelelően cselekedve inkább marginalizálta magát a politikában. Abszolút elvhű ember volt, sosem volt köpönyegforgató.

Nyugodjon békében!