Ballib trianonozás

By | 2018-08-10
Megosztás:

Ostoba cikk a Népszavában, de érdemes olvasni, mert kiválóan felmondja a ballib mítoszokat a témában.

Lássuk a cikk főbb abszurd állításait:

„Kimaradhattunk volna a háborúból, de a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűség érvényre juttatásának szándéka az akkori politikai vezetésnek fontosabb volt minden más szempontnál.”

Nos, nem, nem maradhattunk ki. Magyaország nem volt akkor független ország, s a külpolitikai döntésekbe a magyar kormányzatnak csak részben volt beleszólása.  Az osztrák félnek pedig fontosabb volt mindennél Németország törekvéseinek támogatása.

Hozzáteszem: Magyarországnak nem állt érdekében ez a háború, szóval miféle nacionalizmus vagy irredentizmus? Akkoriban a magyarok közül csak a csángók voltak a határon túl, Romániában, Románia pedig éppenhogy semleges állam volt a háború első 2 évében.

„Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, és azok a nemzetiségek, akik többségben éltek az elcsatolt területeken, boldogok voltak, hogy elszakadhattak Magyarországtól. Ez a tragédia. Az akkori magyar politikai vezetés az erő nyelvén beszélt a kisebbségekkel. Soha nem tekintette egyenlőnek őket. Nem úgy bánt velük, hogy az otthonuknak és hazájuknak érezzék Magyarországot, egyenrangú polgárként élhessenek benne.”

Az állítás első fele persze igaz, a magyarországi kisebbségek örültek Trianonnak. Mert ők is nacionalisták voltak, mint a magyarok. A szerző kettős mércét alklamaz: a nem-magyarok nacionalizmus, úgy tűnik, pozitívum, míg a magyaroké meg negatívum, furcsa…

A második fele az állításnak viszont teljesen téves. A valóság az, hogy semmilyen kisebbségi politikával nem lehet harcolni az ellen, ha egy kisebbség eleve el akar szakadni az országtól. Példaként lásd a mai katalánokat. Katalónia olyan mértékű autonómiával rendelkezik, hogy szinte már önálló állam, s lám, mégis önálló államot akarnak. Nos, Magyarországon ugyanez volt, a délvidéki szerbek Szerbiához akartak csatlakozni, az erdélyi románok Romániához, az autonóm Horvátország el akart szakadni, stb. A magyar nemzetiségi politikai bármit is tett volna, ezen változtatni nem tudott volna.

Végül az aktuálpolitika:

„Ezért a magam részéről elutasítom, hogy a fideszes-jobbikos parlamenti többség – visszaélve a trianoni békeszerződés következtében más államokban kisebbségi helyzetbe került magyarokkal való természetes együttérzéssel – politikai gesztusokkal, az állampolgárság és a választójog határon túliakra való kiterjesztésével, a Jobbik részéről a területi revízió követelésével mérgezi Magyarország és szomszédai, illetve az anyaországi és kisebbségi magyarok kapcsolatát.”

A 90-es évek ballib dogmái ezek, hogy legyünk kicsik. A történelem viszont másra tanít: csak az lehet sikeres, aki kiáll érdekeiért, azokat hangoztatja.