Alapvetően a népi kultúra mindig többet árul el egy társadalomról, mint a magaskultúra. Aki a jövőben tanulmányozni fogja korunkat, az nem a Zenekeadémia hangversenyeit fogja visszanézni, hanem pl. a Bunyós Pityu féle videókat.
A múltban alig van ilyenünk, sajnos. Hiszen mivel a XIX. sz. vége előtt nem léteztek olcsó és szélesen elérhető tárolási eszközök, a XVI. sz. előtt meg semmilyenek, így nyilván csak a legnagyobb értékeket őrizték meg. Szenzációnak számít, amikor megmaradt valami a régi korok népi kultúrájából, pl. a graffitik Pompeiből és társai. Vagy a téma kutatóinak egy kincse egy teljesen más tematikájú, keresztény hitvédelmi írás: Quintus Tertullianus (155-240) tollából: „A kereszténység védelme” – mert benne a szerző illusztrációképpen idéz, megemlít korabeli népi kulturális termékeket, melyek persze sehol máshol nem maradtak fenn, hisz ki adott volna drága pénzt alantas, obszcén szövegek lejegyzésére és másolására, Tertullianus is csak azért idézi őket, hogy ezzel is alátámassza „lám milyen primitív ez a római pogány vallás!” tézisét.
A legjobb forrás ma a humor. Hiszen a legtisztábban itt lehet meglátni mi is az kimondandó eszme. Hiszen lehet túlozni, nem kell tényszerűnek lenni, de mégis biztos talajon kell állni, hiszen különben a vicc nem lenne vicces.
Ahogy a kommunizmusról kiváló tájékoztatást adtak a szovjet viccek, úgy ez ma is így van.
Természetesen olyan vicceket szeretek, melyekkel nem értek egyet, hiszen elsősorban az ellenvélemény érdekel.
Egyik kedvencem a katalán TV3 csatorna humoros műsora, a Polònia (a TV3 a legnagyobb katalán állami tv-csatorna. Az irányvonal a katalán fősodor: azaz baloldali, progresszív, nacionalista.
Persze van nyelvi nehézségem, hiszen valójában egy szót se tudok katalánul. Szerencsére megment az újlatin nyelvek közelsége, szóval a beszélt katalánt értem 70 %-ban, az írottat meg 90 %-ban. Ezen kívül a Polònia egyes számai spanyol nyelvűek, amit meg jól értek mind a mai napig.
Egyébként érdekes: valójában a katalán közelebb áll történelmileg a franciához, mint a spanyolhoz, mégis a közös ország hatás eredménye, hogy szókincsben nagy a spanyol-katalán azonosság, a szavak kb. 85 %-a tök ugyanaz, legfeljebb kicsit másképp ejtve.
A minapi zenei számuk katalán. De nem is kell lefordítani, az üzenet nyilvánvaló: reakció az EP-választásra, a tehetetlen bürokratikus Európai Unió megsemmisül, immár vége a progresszívitásnak, a bürokraták kimutatják valódi mivoltukat, üldözni kezdik a palesztínokat, a homokosokat, a bevándorlókat, a transzneműeket (igen, ez a 4 az egy egész a progresszív katalán képzeletvilágban), s megjön „Le Pen, Meloni, Orbán, s a nácik” (igen, ez a felsorolás a számban), akik gumibotokkal mindent szétvernek, így küzdve a globális felmelegedés ellen, közben meg Macron kapkod ide-oda, megy a kivégzőpadra, mint előde XVI. Lajos.
Persze röhejes, de nem az, mert ezek az emberek tényleg elhiszik ezt.
Egyébként a Polònia humoristái baromi jók. Természetesen fő célpontjuk a spanyol Vox párt, s annak elnökét, Santiago Abascalt egy rá még külsőleg is hasonlító színész játssza rendszeresen.
