A kommunista jelképrendszert és a kommunista üzeneteket szeretném néhány érdekes példával bemutatni bankjegyeken keresztül.
A traktor és a kombájn elmaradhatatlan jelkép, a forradalmi parasztság munkáját jelképezi:
Jól látható az egyes népi demokráciák közti különbség is: a lengyel paraszt saját földjén arat saját kis traktorával, míg Romániában nagyobb a szocializmus fejlettségi foka: ott sok géppel arat egyszerre az egész termelőszövetkezet.
A kínai traktoros lány meg egyszerűen csak boldog, hogy megengedték neki, hogy beüljön a traktor volánja mögé.
Itt viszont az albán lány kézi erővel is segíti a modern termelőszövetkezeti munkát.
Igen fontos azonban nem megfeledkezni a munkásságról, hisz a munkásság a szocialista társadalom fő támasza. Alapként a ronda gyárépület csúnya kéménnyel szinte kötelező elem:
De a gyárak belső élete az igazán fontos:
Szinte érezhető a forradalmi szerelem munkás és gép között…
A kambodzsai munkás sem tétlenkedik. A háttérben nem lazsáló szabatőröket látunk, hanem azt, ahogy éppen a gyári pártbizottság aktívája beszéli meg röpgyűlésen a termeléssel kapcsolatos aktuális kérdéseket.
Az igazi munkás mindig munkás marad: a két albán munkás ebédszünetben sem válik meg munkaruhájától, sőt a kohászati dolgozó szerszámát is magával hordja.
Ne feledkezzünk meg azonban a munkásosztály és a népi parasztság szerves kapcsolatáról:
Az észak-koreai munkás és paraszt jó barátok. Ebédszünetben is magukkal viszik legkedvesebb szerszámaikat, ami azért is előnyös, mert ha éber tekintetük bárhol dél-koreai imperialista ügynököt lát, azonnal le tudnak rá sújtani.
Az észak-koreai lányok szabadidejükben sem tudnak megfeledkezni osztálystátuszukról: a munkáslány egyméteres fogaskereket görget maga mellett séta közben, paraszt barátnője meg bár ünneplőbe öltözött, de mégis magával visz 10 kiló frissen szedett levendulát.
De a gyárak mellett ne feledkezzünk meg a tudományos kutatóintézetekről sem:
Etióp tudós kutatja a levélhullás titkát…
Jobboldalon láthatjuk, hogy a tudományos munkatárs arra is időt talál, hogy a munkásságnak tanácsot adjon a termelés fokozása érdekében: a szövészeti és hímzési tudományok fiatal kisdoktora fontos tanácsokkal látja el a mozambiki textilipari munkásnőket.
Építészet:
Albániában a csákány és a puska a két legfontosabb eszköz az építkezéseken…
Itt nem az látható, hogy a tőkés erőműtulajdonos bemutatja örökösének, hogy a jövőben mit fog örökölni…
Természetesen a fiatal nemzedékek marxista-leninista szellemiségű oktatása is hatalmas fontossággal bír:
Nagyon fontos, hogy a nép aktívan részt vesz az ország irányításában…
A kínai nép képviselői sietnek a népképviseleti szerv ülésére.
Mozambikban pedig a nép ismét 100 %-os többséggel választotta meg képviselőit, ezzel csapást mérve a burzsoá áldemokráciára.
Baloldalon az albán nép képviselői tanácskoznak az aktuális kérdésekről az ülés szünetében, míg jobboldalon albán néptáncos együttest láthatunk, akik izgalommal várják esti fellépésüket.
De nem elég dolgozni, a néphatalmat meg is kell védeni!
A koreai parasztság kévével, a munkásság Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Kim Il Szung műveivel, a értelmiség és a katonaság pedig olimpiai lánggal küzd a belső és külső ellenség ellen.
Dehát a munka után eljön a szórakozás ideje is… ilyenkor büszkék lehetünk sikereinkre…
Egy észak-koreai átlagcsalád: a férj rendőr, a feleség balettáncos, melletük két gyermekük.
Időnként elég az önfeledt játék:
Végre megvalósult a mozambiki nép álma, melyért harcolt a portugál gyarmati uralom alatt: az útkereszteződésben ötágú csillag alakú útakadályt avathat.
Amire büszkék lehetünk:
Az antiimperialista védőfal, mögötte a nyugat-berlini kizsákmányolt lakosság szenved.
S legvégén – de nem utolsósorban – sose feledkezzünk meg vezetőinkről!
Mao elvtárs három ikertestvérével együtt.
Che elvtárs, aki bokros teendői mellett talál időt cukornád-betakarításra is.
S természetesen nem hagyhattuk ki Kim Il Szung elvársat, a világ első emberét, aki halála után is állami tisztséget tölt be, s ez nem vicc, hanem a forradalmi valóság – ő mind a mai napig Korea örökös elnöke.
Néha olyan fontosak vezetőink, hogy minden bankjegyen szerepelnek… mint ez Kuba és Fidel Castro elvtárs esete…
Fidel csoportja megtámadja a Moncada-laktanyát, ahol ágyon fekvő fegyvertelen katonákat gyilkol meg a nép és a haladás érdekében.
Miután Batista véres rendszere amnesztiában részesítette Fidelt, ő új csapatot szervez.
Fidel folytatja a harcot… majd győz!
Majd bejelenti: ezentúl ő lesz a haladás érdekében az ország örökös és leválthatlan ura.
A forradalom sikert sikerre halmaz: itt éppen elkobozza a gonosz nemzetközi cégek vagyonát – a világ egyetlen bankjegye, melyen cégek neve van…
*
(forrás: Banknote World)
