Van remény. Még nyugaton is.
Egy bátor keresztény ember meg merte tenni azt, amit kellett: megrongált egy templomban (!) kiállított ateista „alkotást”. Mindezt Ausztriában! Persze az álkeresztények, az ateisták és a progresszívek hőzöngenek most, de ez jó jel, csak azt jelzi: minden rendben van.
A baj nem a keresztényellenes gyalázkodás, azt megszoktuk. A baj, hogy ezt egy templomban tették meg. Mert ha egy homokklubban, feminista klubban, liberális pártszékházban, más perverz helyen tették volna, akkor minden rendben: ott nyugodtan tessék „átértelmezni” Szűz Máriát.
Egyébként Szűz Mária szülését ábrázolni nem káromlás. Csak épp ez kb. olyan, mint Adolf Hitlert nevezni ki a festők jelképének – tényleg festő volt, mégis: nem ez az üzenet, nem erről ismert a Fűrer.
Vannak ugyanis dolgok, melyek önmagukban nem jelentenek problémát, de ha adott környezetbe helyezzük őket, ott már igen.
Mondok egy nagyon profán példát. Szeretem ha a nők csillognak, pl. az ilyen testhez álló, bőr vagy bőrutánzó nadrágokat, cicanadrágokat, különösen ha feszül a nő seggén. De ha mondjuk temetésre megyek, akkor elvárnám, hogy az így öltözött nő vegyen fel egy kicsit hosszabb pulóvert, mely takarja a seggét. Miért? Mert a temetés nem a női csillogásról szól, az üzenet ilyenkor a megemlékezés a halottról, nem a női seggek bámulása. Miközben semmi gond a női szépséggel egyébként.