Példa arra, amikor a nacionalizmus és a történelmi vita két fél között a nevető harmadikat segíti.
Mind a mai Lengyelország, mind a mai Belarusz példamutató ország, mindkettő tüske a háttérhatalom szemében. Belarusz immár majdnem 30 éve áll ellen a nyugati, liberális agressziónak, ugyanez igaz 5 éve Lengyelországra is.
Mi sem lenne természetesebb, mint együttműködni. De nem. A történelmi viszály ezt lehetetlenné teszi. Lengyelország beállt a Belarusz elleni liberális hecckampányba, melynek célja, hogy a belarusz nép veszítse el szuverenitását, s az ország kerüljön Brüsszel, a CIA, s a Soros Alapítvány által verbuvált hazaárulók kezébe. Abszurd lépés, mert ha ez sikerülne, Lengyelország csak kapna egy plusz ellenséget a keleti határán is, mely pont ugyanazt kérné számon a lengyeleken, amit most Brüsszel.
A belaruszok pedig komolyan azt hiszik, a lengyelek a liberális EU fő mozgatóereje. Pedig hát semmi se áll távolabb a valóságtól.
Miközben az értékrend terén a két ország vezetése szinte teljesen ugyanazt vallja.
