Beszédek

By | 2021-10-26

Szépen végighallgattam mindkét beszédet: a fideszest és a ballibet is. Volt bivalytürelmem, már mondtam, az asperger pozitív mellékhatása, hogy az ember képes hosszasan hallgatni, nézni érzelmek nélkül olyat is, amibe az átlag egészséges ember beleőrül.

Persze először a ballib beszédeket néztem meg, bár időben azok voltak később. Ennek oka: mindig szeretek arra összpontosítani, ami távolabb áll tőlem.

Tisztán szakmai alapon – azaz beszédtechnológiailag – Orbán beszédére kevés rosszat lehet mondani: kis csúsztatás – de ez tartalmi elem – volt ugyan benne, de jól felépített és érezhetően őszinte beszéd hangzott el. Ezzel szemben a ballib felszólalók képtelenek jól és hitelesen beszélni, valószínűleg maguk se hiszik, amit mondanak – olyan izzadságszag volt érezhető “na mit udvarias és hasznos mondani most?” alapon. MZP-t az mentette csak meg, hogy hárman még nála is rosszabban adtak elő. Az egyetlen kivétel természetesen Jordán Tamás, aki tényleg ért a beszédmondáshoz – persze furcsa is lenne, ha egy tehetséges színész, mint ő, képtelen lenne ezt teljesíteni. Bevallom: a ballib beszédeket szinte háttérzeneként hallgattam, csak Jordánra figyeltem fel erősebben.

Tartalmilag nem lehet semmi jót mondani a ballib beszédekről. Kb. az volt a mondanivaló, hogy a rossz Zorbán ellen össze kell fogni, mert Zorbán rossz és össze kell fogni ellen, mert Európa, Európa! Ami ezen kívül volt, az láthatóan a ballib táboron belüli egyeztetések apró jelei: lásd itt elsősorban, hogy a DK, úgy tűnik, fel akarja adni határontúliellenes szövegét, ezt Dobrev rövid trianonozása jelezte. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen rész, ami meglepett.