Volt a rendszerváltozás után két teljesen abszurd szubkultúra.
Az egyik, a szélsőjobbos közismert, mára nagyrészt eltűnt. Lényege az volt, hogy aki nemzeti érzelmű, az egyben kötelezően éljenzi Horthyt, a kedvenc írója Wass Albert, plusz hisz ősmagyar álnyelvészkedésben (lásd szumír-magyar, Húsvét-szigeteki magyarok, egyiptomi-magyar hieroroglifák, stb.) és délibábos mesetörténelemben (lásd Jézus a pártus-magyar herceg, stb.).
A másikról írnék. Az politikamentes. Mivel bioboltunk volt, a legközelebbi kapcsolatban álltam vele.
Van több szféra, melyek egymástól teljesen függetlenek, felsorolom a 10 leginkább relevánsat:
- keleti vallások,
- ezotéria és annak hazudott álezotéria,
- miszticizmus,
- gyógynövények ismere és használata,
- keleti orvoslás.
- homeopátia,
- asztrológia, numerológia,
- jóga, rejki, hasonlók,
- biotáplálkozás,
- vegetarianizmus.
Ezeket lehet egyenként szeretni vagy elvetni, mindegy, de ezeknek egymáshoz nincs közük. De nem ám a 90-es évek magyar bióökovegánezotérikus szubkuktúrájában, ahol mindenből össze lett gyúrva egy egységes hitvilág.
Pl. egy gyógynövény-tea egy teljesen egzakt, materiális valami. Akár egy hithű ateista is fogyaszthatja, nem szükséges része a hatásmechanizmusának se az imamondás, se az, hogy mondjuk csak teliholdkor érdemes a teát inni fehér ruhában. S persze ha közben húst fogyasztunk, az nem rontja a hatását.
Valójában ez a szinkretikus kvázivallás nagy kárt okozott minden résznek, mely önállóan akart híveket toborozni.